Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Gál Sándor: Alagír (dokumentumösszeállítás)
Alagír és a kettős seb széle elkékiil, elfeketedik. Mentünk. Novy Sztaw és Sztanok között a hosszú menetelés. Sztanokban is börtön lett a szállásunk. Napok múltak el, míg egy reggel bevagoníroztak s a szerelvény megindult velünk Lengyelországon át, kelet felé. A vagon, az éhség és a szomjúság, a fagyfehér nappalok s az ajtórésen besüvöltő szél, a deres ablakrácsok világító négyszögei az éjszakában. Ha valamelyik állomáson adtak be vizet a vagonba, nem jutott mindenkinek. Török Pista egy alkalommal elvette a beadott kannát és sokat ivott a vízből. Rövidesen hasmenést kapott... A vagon falába az egyik társunk lyukat fúrt a késével, az őr észrevette, s a „vétségért" véresre verték. Amikor megállt a szerelvény, láttuk, hogy a szomszéd vagonból halottat visznek ki... Ez volt az első halottunk... Az út hat napon át tartott, mint a világ teremtése. De Isten a hetedik napot nem szentelte meg. Nekünk nem. Lehet, nem is volt hetedik nap. A megérkezés... Felettünk világított lilán és kéken a Kazbek orma. Alagír. Megérkeztünk... Amikor kiszálltunk a vagonból, alig bírtunk lábra állni, annyira legyengültünk az út során. De pihenőt nem kaptunk. Csakhamar elindítottak bennünket a hegyek felé. A velünk lévő szlovákok és lengyelek, akik valamit értettek az orosz beszédből, azt mondták, hogy ólombányába visznek. Negyven kilométernyi út állt előttünk. Vízből itt már volt elég, de az éhség úgy levágott bennünket, hogy a transzportban lévőknek a fele járni sem tudott már. Akik még valahogy bírtuk magunkat, segítettünk barátainknak, i A fagy fehérsége s az éhség; a hegyek, a hegyek, s az út, ahogy végtelenül és beláthatatlanul kanyarog - fölfelé, egyre csuk fölfelé... A bányatelepet Nurának nevezték. Megérkezés után kenyeret és káposztalevest kaptunk. A táborban összesen kétezer kétszázan voltunk, többféle nemzetből. Szállásunk deszkabarakkban volt, a fekvőhely deszkapriccs. Hogy hogyan éltünk? Naponta kaptunk hatvan deka kenyeret és levest. A levest káposztából, répából vagy halból főzték. Inkább volt disznóknak való moslék, mint emberi étel. Az első napokban nem kellett dolgoznunk. Borotvánk, ollónk nem lévén, hajunk és szakálunk megnőtt. Ekkor már szinte minden nap voltak halottaink... És minden este létszámellenőrzés... Számoltak, számoltak, hogy megva- gyunk-é? A számlálás órákon át tartott, mert a létszám sohasem egyezett... Állni az alkonyi havas derengésben, s látni, ahogy a csillagok felszikráznak,
