Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Gál Sándor: Alagír (dokumentumösszeállítás)
GÁL SÁNDOR ALAGÍR (Dokumentumösszeállítás) Néhány évvel ezelőtt, amikor a Bódva menti és a csereháti falvakról írandó szociográfiai munkáimhoz gyűjtöttem az adatokat, Péderen Soltész László beszélgetés közben háborús élményeit is szóba hozta. Arról beszélt, hogy amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta a csereháti és Bódva menti falvakat, arra szólították fel e falvak férfilakosságát, hogy pár napos munkával segítsék az előrenyomuló seregeket. Soltész László elmondta, hogy apósával együtt eleget tett e felszólításnak. Elmentek három napra, amiként többszáz társuk is, de hiába várták őket haza, mert a három napból hosszú évek lettek. Soltész László is csak évek múltával szabadult a fogságból. Apósa ott maradt a Kazbek csúcsa alatt lévő fogolytemetők egyikében, amiként száz és ezer ártatlanul elhurcolt embertársuk is. Ettől a naptól kezdve igyekeztem felderíteni és megszólaltatni azokat, akik megjárták a Bódva és a csereháti falvakból a Kazbekig érő s az onnan visszavezető út apokalipszisát, s akik túlélték a rájuk mért embertelen szenvedéseket és gyötrelmeket. Emlékezéseik, elbeszéléseik alapján állítottam össze az alábbi dokumentum-montázst. Mindaz, ami most következik, ugyanúgy része történelmünknek, amiként sok-sok más esemény is, amiről több mint négy évtizeden át hallgatni kellett, amiről hiteles szóval nem lehetett szólni. Amit összegyűjtöttem, amit összefoglaltam, csak rész az egészből, töredék, mert csak az élők emlékezhettek. A jeltelen sírokban nyugvók itt csupán hiányukkal vannak jelen... 1945 február végén dobszóval hirdették ki a Bódva menti falvakban, hogy minden férfi, betöltvén tizennyolcadik életévét, s ki még negyvenötön innen való, jelentkezni köteles háromnapi munkára, háromnapi élelemmel. Aki e felhívásnak eleget nem tesz, internálják, ha pedig megszökne, akkor családján vesznek elégtételt. így mentünk cl többszázan a Bódva folyó völgyéből és a csereháti településekről. Szináról, Perényből, Felsőláncról, Péderből, Zsarnóról, Jánokról, Bodoló- ról. Tornaújfaluból... Kassáig gyalog. Az út negyven-ötven kilométer, ahová megérkezvén, valahányunkat börtönbe zártak.
