Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Lukács Zsolt: Egy szempár hatalma; Elégia (versek)
LUKÁCS ZSOLT ezek a szemek keresztülnéznek rajtam és kinevetnek mert mi tagadás nagyon nevetséges vagyok ezek a szemek keresztülnéznek rajtam és megvetnek mert mi tagadás nagyon megvetendő vagyok ezek a szemek keresztülnéznek rajtam észre sem vesznek mert mi tagadás nem is nagyon vagyok ezek a szemek a teremtés gyöngyszemei lemeztelenítettek és megtanítottak önmagamra először megjelenik mint egy álom gyönyörűszép estélyi ruhában karcsún és fönségesen a két lábon járó megtestesült remény és távozik aztán nekem támad ezer szorgalmas törpe az álmok farkasfogú fűrészeivel és addig buzgólkodnak rajtam míg teljesen apró darabokra nem szeletelték testem a lábujjamtól a fejem búbjáig munkájuk végeztével pihenni térnek éjszaka mikor már mind mélyen alszanak megjelenik bojtos papucsában és hálósipkában a jóisten tányérkán lobogó gyertyáját az ágyam végén levő polcra helyezi és halkan munkához lát összeszedi darabjaimat és szépen összerak újra Egy szempár hatalma Elégia utána fogja a gyertyáját és ahogy jött csöndben elcsoszog
