Irodalmi Szemle, 1990

1990/7 - Gyetvai Zoltán: konyaüreg-benépesítés, vagyis egy garzonlakás és lakója; a sötétség diaszpórái; születés előtt (versek)

GYETVAI ZOLTÁN

koponyaüreg-benépesítés, vagyis egy garzonlakás és lakója

lassanként költözik belém az őrület,

először zokniját és fogkeféjét hagyja itt,

hogy legyen miért visszajönnie, majd az ingeit, öltönyeit, könyveit, hordozható dzsívíszí magnóját, mindenét bennem hagyta, kopogtatás nélkül nyit be pszichémbe, úgy jár belém, mintha hazajönne, néha még a cipőjét sem törli meg, részegen ténfereg tudatom mezőin, összeokádja gyönyörű hímzésű agyhártyámat, borozválkozás közben lelki tükrömbe köp, már saját kulcsa van a testemtől, és néha úgy csapkodja ajtóimat, hogy beléremeg a szürkeállományom.

egy pamutgombolyag kellős közepén ül, igyekszik szétbogozni, egyszerre sír és nevet...