Irodalmi Szemle, 1990

1990/7 - Böszörményi János: Előítéletek helyett (Újabb adalékok a földrajzi nevek eredetvilágához)

Böszörményi János

így például Zalabai Zsigmond második kiadást is megért nagysikerű kétkötetes monográfiája Ipolypásztóról (Mindenekről számot adok; Hazahív a harangszó), vagy Csáky Károly által jegyzett Honti barangolások, de mindenekelőtt Püspöki Nagy Péter mindenkor eseményszámba menő alkotásai Pozsonypüspökiről, Boldogfáról és a legújabb, a nem tudni miért csak magyarországi kiadásban megjelenő, így nálunk csak nehezen hozzáférhető, a szerényen csak A Csallóköz neveiről címet viselő korszakos jelentőségű, ezért méltán példaértékűnek nevezhető mű.

Püspöki Nagy Péter a címadás értelmezésének esetlegességével is arra figyelmeztet, hogy vizsgálódásait az e tárgykörben megjelent tetemes számú, gyakorta ellentmondásos, éppen ezért tudománytalan, olykor azonban a tudomány köntösébe bújtatott célzatos vagy naiv etimologizálások, elméletek és állítások figyelembevételével kívánja folytatni, és az alcímnek is tekinthető Adalék a névfejtések történetéhez arra utal, hogy bár kutatásának módszerei szigorúan a tudományosság elvéhez igazodnak, (így következtetései hitelesnek, bizonyítottnak tekinthetők) kritika tárgyává teszi a különböző korok nyelvészeinek és történészeinek feltevéseit a sziget magyar, latin, német és szlovák neveinek eredetéről, jelentéséről.

E mű, bár tudományos igénye sohasem szenved csorbát, a laikus számára is izgalmas olvasmány. Szerzőnk a Széles körben elterjedt nézetek című fejezetben felsorolja azokat az úgymond szófejtéseket is, amelyek a naiv etimologizális termékei, ugyanakkor megadja azok tudományos okfejtésen alapuló cáfolatát is.

A helyes megoldás útján című fejezetben Püspöki Nagy Péter példát mutat rá, hogyan kell elfogultság nélkül művelni a névfejtések-névmagyarázatok tudományát.

Az utószónak is tekinthető Névtudományi tanulságok című fejezetben mintegy figyelmeztetésül a tárgykör sok félreértést okozó veszélyeire is, leszögezi, hogy „a névtudomány kétségtelenül hasznos és művelésre érdemes ága a múlt hiteles feltárásával foglalkozó tudományoknak (...) eredményes művelése azonban igen sokoldalú, szinte polihisztori fel- készültséget igényel. Helyesebb tehát a felmerült lehetőségeket több szakágazat kutatójával egyidejűen vizsgálni, és az eredményeket elfogultság nélkül kiértékelni. Annak ellenére, hogy névtudományi irodalmunk igen gazdag, megállapításai az ilyen sokoldalú elemzés igényének mégis kevés esetben felelnek meg.

Pedig csupán ez az út vezethet az ellentétes álláspontok barátságos feloldásához a Kárpát-medence népei között“.12

Püspöki Nagy Péternek ez az ugyancsak példaértékű és nagyon is megszívlelendő megállapítása minden e témával foglalkozó kutató alapvető szempontja kell hogy legyen. Irodalom:

1. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.

5.

2. Eperjessy Kálmán: A magyar falu településtörténete, Magyar Szemle Társaság, Budapest. 1940. 32-40.

3. Győrffy György: István király és műve, Madách, Pozsony, 1974. 104.

4. Erdély Története, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. 1/104-105.

5. Dobossy László: Előítéletek ellen. Magvető, Budapest, 1985. Előszó helyett.

6. Görgey Gábor: Volt egyszer egy Felvidék, Magvető, Budapest, 1989.

7. Herman Ottó: Halászélet, pásztorkodás, Gondolat, Budapest, 1980. 282.

8. Gál Sándor: Mesét mondok, valóságot, Madách, Pozsony, 1980. 23. old.

9. Erdély Története, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. Ill/1731.

10. Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. V/147-152.

11. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. Előszó.

12. Püspöki Nagy Péter: A Csallóköz neveiről. A magyarságkutatás program Budapest támogatásával kiadja Győr-Sopron megye levéltára Győr, 1989. 237.