Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - BESZÉLŐ MÚLT - Nagy Jenő: A vaskereskedő

Nagy Jenő

A vaskereskedő

Régi vágyam, óhajom teljesült 1963-ban. Jártam a nagyváradi Müllereiben. Tudom, sokak számára nem jelent e szó semmi különöset, azok számára azonban, akik jártasak az első világháború előtti irodalmi élet berkeiben, ismerősen cseng e név. Hisz a nagyváradi Müller-cukrászda évtizedeken át a mágyar irodalom egyik meghitt találkahelye volt. Nos, ott jártam a régi Müllereiben, mely akkor — nem tudom, ma is-e — a váradi Ady-múzeum otthona volt. Mily kedves gondolat, hogy az illetékesek emlékeztetésül a költőre éppen ezt, költők, írók, művészek patinás találkahelyét választották Ady-múzeumnak. Dutka Ákos a múzeum megnyitása alkalmából írt költeményében így idézi a letűnt időket:

„Itt ült beh sokszor Ady, meg Nagy Endre s közéjük bújva oh hányszor ültem én;

Míg szállt a kávé drága, régi gőze, a jövő derengett mindnyájunk szemén.”

S hadd idézzem Dutka Ákos házavató versének utolsó sorait is:

„Most templom lett e drága, régi helyből, hogy együtt ül örökre hét bátor titán, kik dalolva hitről, szerelemről hajnalt kurjantottak Várad piacán.”

A három helyiségből álló villaszerű épületben képek, festmények, szobrok, levelek, eredeti kéziratok idézik a költőt és emlékeztetnek a Váradon töltött napjaira. (Halk szavú asszony Gusztus Ceciu Anna, a múzeum gondnoka, fáradhatatlanul magyaráz, vendéglátó és vendég nem érzi az idő múlását. Idézetek és vallomások hozzák emberközelségbe a nagy költőt, s kik már csak írásaiból ismerhetjük őt, itt a költészet, az irodalom templomában a szobák, a régi bútorok, az arcképek egyaránt a nagy, a forradalmi, a humanista, a jövőbe látó Ady Endrét állítják elénk. E múzeumban románul és magyarul tanították ottjártamkor a falitáblák Ady Endrét tisztelni, becsülni. Eugen Jebeleanu, Octavian Goga, Emil Isac vallomásai Adyról. Emil Isac sorait olvasom, aki 1914. június 6-án a következő sorokat intézte Ady Endréhez: „Benned látom az új Magyarország képviselőjét. Ha ebben az országban a Te szavaid volnának az irányadók, Istenem, mily más volna minden, mily mások volnának az emberek.” Dr. Petru Groza volt román miniszterelnök egy levelét olvasom, melyben a román államférfi és tudós így nyilatkozik: „Ady Endre a környező sötétséget bevilágító üstökös volt, mely az égboltra lövellte fényét, hogy a népeknek gyújtson világosságot.”

Órákat töltöttem a váradi Ady-múzeumban. A vendégkönyvbe itt szerzett élményeimet így jegyeztem be: „Folyton-folyvást itt, a híres Müllereiben az jár az eszemben, hogy mi Szlovákiában őrizzük-e oly tisztelettel haladó hagyományainkat, mint a váradiak, s büszkén tudjuk-e mutogatni a világot járó turistáknak az egy hazában élő népeknek ezt a nemes kézfogást!” Aztán aláírtam: Szunyoghy