Irodalmi Szemle, 1990

1990/7 - Václav Havel: Levél Gustáv Husákhoz (dokumentum)

Levél Gustáv Husákhoz

den letűnt korszak után más helyzet és más korszak következett, és ez ideig az új helyzet vagy az új korszak - az állampolgárnak vagy a javára, vagy a kárára, de - mindig nagyon messze állt a jövőnek azoktól az elképzeléseitől, amelyeket az előző korszak szervezői és uralkodói vallottak.

Én valami mástól félek. Ez az egész levél voltaképpen arról szól, amitől valójában félek, hogy ennek az egész mai erőszaktételnek mily értelmetlenül kegyetlen és tartós következményei lesznek nemzeteinkre nézve. Félek attól, amivel majd mindannyiunknak fizetnünk kell a történelem e pragmatikus elnyomásáért, azért a fölösleges kegyetlenségért, amellyel a társadalom és az emberi lélek alvilágába száműztük az életet, azért, amiért újkori erőszakossággal „elhalasztottuk“ minden lehetőségét annak, hogy- társadalomként - legalább egy kicsit természetesen éljünk. És amint talán kitűnik abból, amit néhány sorral följebb írtam, nem csupán azt tartom fontosnak, hogy menet közben milyen árat fizetünk a társadalmi erőszaktételért és az emberi megaláztatásért, azért a magas adóért, amelyet a társadalom hosszú távú szellemi és morális lezüllése formájában leszünk kénytelenek fizetni, hanem az a még ma nehezen megbecsülhető ár is fontos nekem, melyet akkor kell majd megfizetnünk, amikor bejelenti jogaira való igényét az élet és a történelem.

Az országban uralkodó helyzetért a vezető politikusnak sok irányú felelőssége van, mely természetesen sohasem abszolút; sohasem egymaga uralkodik, a felelősség bizonyos része ugyanis a vezető politikust körülvevőkre hárul; egyetlen ország sem él légüres térben; politikáját tehát mindig így vagy úgy más országok politikája is befolyásolja; természetesen sok mindenről tehetnek azok is, akik korábban uralkodtak, s akiknek politikája előre meghatározta azt a helyzetet, melyben az ország jelenleg van: végül maguk az állampolgárok is sok mindenért felelősek - egyénenként, azaz mint olyan önálló lények, akik a maguk napi személyes döntéseik által részt vesznek az általános helyzet kialakításában, vagy mindannyian, kollektíve, mint bizonyos történelmi-szociális egész, melyet determinálnak azok a feltételek, amelyek között fejlődik, ám egyszersmind maga is determinálja az említett feltételeket.

E megszorítások ellenére, melyek természetesen mai helyzetünkben is érvényesek, Önnek mint vezető politikusnak továbbra is nagy a felelőssége: politikustársaival együttesen dönt arról a klímáról, melyben valamennyiünknek élnünk kell, és Ön azon felül közvetlenül befolyásolja, milyen nagy legyen az a végső ár, amelyet majd társadalmunk fizetni fog a mai „konszolidálásért“. A csehekben és a szlovákokban - éppúgy, mint minden nemzetben - a legkülönfélébb előfeltételek élnek egymással párhuzamosan: voltak és lesznek besúgóink és árulóink. Megvan a képességünk, hogy kibontakoztassuk alkotóerőnket és képzelőerőnket, hogy szellemileg és erkölcsileg mozgósítsuk erőtartalékainkat nem várt tettekre, hogy harcoljuk igazságunkért és feláldozzuk magunkat másokért, de éppen úgy az is sajátunk, hogy engedjünk az általános közönyösségnek, s hogy csak a hasunkkal és mások el- gáncsolásával törődjünk. És bár az emberi lélek nem söröskorsó, melybe bárki bármit beletölthet (ez a népről alkotott arrogáns elképzelés gyakran előfordul a hivatalos szónoklatokban annak a borzalmas frázisnak a formájában, hogy „a mi“- azaz a kormány - kárára ezzel vagy azzal „teletölti az emberek fejét“), mind-