Irodalmi Szemle, 1990

1990/7 - Václav Havel: Levél Gustáv Husákhoz (dokumentum)

Václav Havel

azonáltal mégiscsak nagyon fontos tényezők számunkra a vezetőink, akik a társadalomban szunnyadó ellentétes adottságok által mobilizálódnak majd, akik ezekből a potencionális lehetőségekből kapnak alkalmat az érvényesülésre, csak sajnos, a lehetőségek - elnyomatásuk miatt - elvesznek.

Ez ideig módszeresen a legrosszabbat fejlesztik és aktivizálják bennük - az önzést, az álszenteskedést, a közönyt, a gyávaságot, a félelmet, a lemondást és azt a képességet, hogy - tekintet nélkül az általános következményekre - személy szerint minden alól kivonjuk magunkat.

Pedig a mai államvezetésnek is megvan rá a lehetősége, hogy politikájával olyképpen hasson a társadalomra, hogy ne a bennünk szunnyadó rossz, hanem a jobb tulajdonságok kapjanak esélyeket az érvényesülésre.

Önök ez ideig a számukra legkényelmesebb, ámde a társadalomra nézve legveszedelmesebb utat választották: a külső látszat útját a belső hanyatlás árán, az entrópia fokozódásának útját az élet elpusztítása árán, a saját hatalmuk puszta védelmének útját a társadalom szellemi és erkölcsi válságának elmélyülése és az emberi méltóság rendszeres megalázása árán.

Mindamellett Önnek megvan rá a lehetősége, hogy sokat tegyen a helyzet legalább viszonylagos javításáért: lehetséges, hogy ez nehezebb és fáradságosabb út lenne, s kevésbé hálás, fáradozásának eredményei nem mutatkoznának meg azonnal, bizonyára akadályokba is ütközne, mindazonáltal biztosra veszem, hogy ez az út társadalmunk valódi érdekei és távlatai szempontjából hasonlíthatatlanul érdemdúsabb lenne.

Mint ennek az államnak a polgára ezennel nyíltan és nyilvánosan kérem Önt, és Önnel együtt a mai rendszer minden további vezető képviselőjét, hogy szenteljenek figyelmet azoknak az összefüggéseknek, amelyekre igyekeztem felhívni a figyelmüket, hogy fényükben fontolják meg történelmi felelősségük mértékét, és annak megfelelően cselekedjenek.

1975. április 8.

KÖVESDI JÁNOS fordítása