Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - FÓRUM - Grendel Lajos: Reflexiók egy vita után

máinak, hanem mert mint egyének vagyunk értékteremtésre orientáltak. De minden értékteremtéssel egyben a nemzet értékeit is gyarapítjuk, tehát olyan értékeket teremtünk, amelyek a 'nemzetfogalom szűkkeblű értelmezését szüntelenül tágítják. Konkrét példával élve: egy orvostudományi vagy biológiai felfedezés mindenki számára érték, nemzeti hovatartozásától függetlenül, ugyanakkor azáltal, hogy a mi nemzetünk tagja a tudós, akié a felfedezés érdeme, a mi nemzetünk presztízsét és megbecsülését is emeli. A nemzet fogalma értelmetlenné és retrográddá válik, ha az elzárkózás és bezárkózás ideológiáját szolgálja, valamiféle nemzeti öncélúságot, amely nem veszi figyelembe, hogy — a saját individualitásunk révén — elsősorban az emberi fajhoz tartozunk, s értékteremtésünk az emberi faj érdekeit kell, hogy szolgálja. A nemzet az a keret, amely lehetővé teszi a szabadságom számára, hogy értéket hozzon létre. Szeretném egy egyszerű hasonlattal világosabbá tenni, mire gondolok. Minden válogatott futballcsapat tizenegy személyből (individuumból) áll, akik különböző testalkatúak, különböző világnézetűek, különböző értékekre orientáltak, különböző vérmérsékletűek. Azonos bennük (persze a kapus kivételével), hogy ugyanazt a dresszt és címert viselik, és hogy szövetkeztek ugyanannak a célnak az érdekében. Szövetkezésüknek a játék adja az értelmét és a közös cél. Ebben a játékban pedig, hogy elérjék a kitűzött célt, mindnyájuknak a tehetségük és képességeik legjavát kell nyújtaniuk. A dressz és a címer a nemzet jelképe, s itt, Európában a nyelvé és kultúráé is, amely a nemzetet konstituálta. De nem azért szövetkeztek a játékosok, hogy egyforma dresszt viseljenek, hanem azért, hogy megnyerjék a mérkőzést, s ha ez nem sikerül is, legalább jól játsszanak. A nemzet absztrakt fogalma csak a nemzetet alkotó konkrét egyének értékteremtő szabadsága révén nyerhet tartalmat, megerősítést és igazolást. Abban az esetben, ha a nemzeti keretek akadályozzák az egyént értékteremtő szabadságának a kibontakozásában, az egyénnek jogában áll ezeket a kereteket megváltoztatni, a maga számára megfelelőbbekké tenni, végső soron akár a nemzet konstituálta államiság kereteiből kilépni is.

A magyar—szlovák vita legtöbbször annak a kérdésnek a megválaszolása körül forog, hogy vajon kinek volt igaza? A kérdés megválaszolhatatlannak látszik, ördögi körnek, amelyből nem lehet kilépni. Talán azon kellene eltöprengenünk, vajon nem a vita kiindulópontjában és magában a kérdésben van-e a hiba? Mert a viták során újra meg újra elkövetjük azt a hibát, hogy — visszautalok Gada- merra — a tárgy felől akarjuk teleologikusan megragadni a kutatás célját. Frusztráltságunk legékesebb bizonyítéka, hogy amint történelmi vitákba bocsátkozunk, azon nyomban beleragadunk egy olyan szemlélet érvrendszerébe, amely a nemzeti problematikát távolságtartás nélkül, önmagából próbálja megmagyarázni, vagyis átvesz egy olyan érvrendszert, amely a nemzetté formálódás korában adek- vát volt, de ma már csak történelmi távlat birtokában tekinthető annak. Ráadásul ezekben a vitákban apologetikus szándékok is gyakran jelentkeznek. Fölmerül a kérdés, lehetséges-e távolságot teremteni nemzeti múltunk eseményeivel szemben, s létezik-e olyan pozíció, amely nemzeti múltunk és együttélésünk, vitáink kibé- kíthetetlennek látszó ellentmondásait fel tudja oldani. Ügy gondolom, hogy létezik, de ahhoz meg kell változtatnunk a nézőpontunkat, s meg kell vizsgálnunk, hol a helye ennek a vitának a történelmi fejlődés irányához mérve ma.

Új kiindulópontok keresését több körülmény is kedvezően befolyásolhatja napjainkban. Amikor a magyar—szlovák vita és szembenállás megkezdődött, a két fél nem egyenrangú pozícióból startolt. A magyarság rendelkezett az államiság attribútumaival, a szlovák nemzet nem. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott ebből a szempontból. A történelmi Magyarország széthullott, s a szlovák nemzet is kivívta államiságát. A magyar gondolkodásban a magyarság közép-európai szup- remációjának illúziója végképp szétfoszlott. Mind a magyarok, mind a szlovákok tudják, hogy kis nemzet fiai. Azt is tudják talán, hogy a szuperhatalmak és a gaz