Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Václav Havel: Levél Gustáv Husákhoz (dokumentum)
Václav Havel cia nyugtalansága, az újdonság kalandja, ellenállás a státus quóval szemben; fejlődésének lényegi mértéke a szüntelen időszerűsödő titok. Ellenkezőleg, az olyan társadalmi hatalomnak, melynek arra korlátozódnak a céljai, hogy saját önállóságát akár a szüntelen egyetértés erőszakkal kikény- szerített egysége árán védelmezze, a lényegéhez tartozik a bizalmatlanság minden különbözőség, egyszeriség és transzcendencia iránt, az ellenszegülés minden ismeretlennel, kézzelfoghatatlannal és időszerűen titokzatossal szemben, a vonzalom az uniformizáltság, az egyformaság és a mozdulatlanság iránt és a status quo mélységes imádata. A gépiesség szelleme túlsúlyban van benne a vitalitás szellemével szemben. A rend, melyre törekszik, nem a társadalom önszerveződése azon egyre tökéletesebb formáinak nyílt keresését jelenti, amelyek megfelelnek a társadalom növekvő rétegezettségének, hanem ellenkezőleg, a felé a „legvalószínűbb állapot" felé való süllyedés, mely voltaképpen a legmagasabb fokú entrópia. Az entrópia felé haladva az ilyen hatalom az élettel szemben halad. Amint tudjuk, az embernek is vannak olyan pillanatai, amikor rétegezettségének foka hirtelen süllyedni kezd. s az útja az entrópia irányába fordul, tehát olyan pillanata, amikor ő maga is megadja magát a kozmosz egyetemes törvényének: ez a halál pillanata. Az olyan társadalmi hatalomban, mely elindult az entrópia felé (s mely az embert legszívesebben hasonlóvá tenné a számítógépekhez, akibe bármilyen programot is táplálnak, biztos, hogy azt végrehajtja) - jelen van a halál princípiuma. És a halál bűze még annak a „rendnek" a képzetéből is árad, melyet ez a hatalom érvényesít, s melynek távlatában a valódi élet minden megnyilvánulása - egyedülálló tett, sajátságos kifejezés, egyszeri gondolat, előreláthatatlan vágy vagy ötlet - szükségszerűen csupán a „zűrzavar", „a káosz", az „anarchia" jele. Jelenlegi rendszerünk is - melynek alapvető szempontjait igyekeztem itt fokról fokra rögzíteni - azt igazolja egész politikai gyakorlatával, hogy a „nyugalom", a „rend“, a „konszolidáció“, a „válságból vaió kivezetés“, s a „szétzüllesz- tés megállításának“, és a „szenvedélyek megfékezésének“ stb. eszményei, melyek kezdettől fogva politikai programjának tengelyét alkották, végső soron ugyanazt a halálos méregpoharat jelentik számára, mint minden más „entrópikus“ rendszerek számára. Igen, rend van itt: a szürke uniformizáltság rendje, mely megöli az egyszerisé- get; a holt gépiesség rendje, mely nem ismeri a megismételhetetlenséget; a béna Az entrópia fogalmának segítségével alkották meg a termodinamika második törvényét, mely az energetikai változások irányát fejezi ki. Az izolált rendszerekben az energetikai változások révén fokozatosan kimerül a további változásokra való képesség, s megkezdődik a másodlagos energia felgyülemlése, mely nem képes más energiává változni, míg az entrópia eléri csúcspontját, a hőegyensúly állapotát. - A huszadik század közepén az információelmélet ezt a kifejezést általánossá tette valamennyi diszciplína számára, és a rendszer bizonytalanságának (bizonyosságának) és rendetlenségének (rendezettségének) fokaként értelmezi. (Filozófiai kisszótár)
