Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Václav Havel: Levél Gustáv Husákhoz (dokumentum)
VÁCLAV HAVEL Levél Gustáv Husákhoz Tisztelt Dr Gustáv Husák Csehszlovákia Kommunista Pártjának főtitkára Tisztelt Doktor úr! Üzemeinkben és hivatalainkban mindenki fegyelmezetten dolgozik, az állampolgárok munkájának eredményei szemmel láthatóan megmutatkoznak a fokozatosan emelkedő életszínvonalban, az emberek házakat építenek, autókat vásárolnak, gyerekeket nemzenek, szórakoznak, élnek. Mindez természetszerűleg- az Önök politikájának sikerességét vagy sikertelenségét illetően - még nem kellene, hogy sokat jelentsen: az emberek minden társadalmi felindultság után végül mindig visszatérnek a mindennapi munkájukhoz, mert egyszerűen élni akarnak, s ezt végeredményben önmagukért, nem pedig ilyen vagy olyan állami vezetés kedvéért teszik. Az emberek azonban távolról sem csupán munkába járnak, várásolnak és élnek a maguk módján. Többet csinálnak: számos munkafelajánlást tesznek, melyeket teljesítnek is, sőt túlteljesítenek; egységesen részt vesznek a választásokon és egyhangúlag megválasztják a javasolt jelölteket; aktívan tevékenykednek különböző politikai szervezetekben; gyűléseken és tüntetéseken vesznek részt; mindent támogatásukról biztosítanak, amit kell; sehol sem figyelhető meg még a jele sem annak, hogy ne értenének egyet bármivel, amit a kormány tesz. Ezek fölött a tények fölött azonban már nem lehet olyan könnyen elsiklani; itt már komolyan föl kell tenni a kérdést: mindez vajon nem azt igazolja-e, hogy Önnek sikerült eredményesen teljesítenie a vezetés által az Ön számára meghatározott programot: azaz megnyerni a lakosság támogatását és konszolidálni a viszonyokat az országban? A válasz attól függ, hogy mit értünk a konszolidáció fogalmán? Ha egyetlen mércéjének a különféle statisztikák számadatait és az állampolgárok politikai aktivitásáról szóló hivatali vagy rendőrségi jelentéseket és az egyéb hasonló dolgokat tekintjük, akkor bizonyára aligha lehetnek kétségeink a nálunk végbemenő konszolidáció felől. De milyen képet kapunk akkor, ha konszolidáción valamivel többet fogunk érteni - a társadalom valóságos belső helyzetét? Mi lesz, ha egyéb, netán finomabb és bonyolultabb dolgok felől kezdünk el érdeklődni, olyanok felől, ame-
