Irodalmi Szemle, 1990

1990/6 - Kiss László Kazinczy: Hont megyei levelező-társa: Majthényi László (tanulmány)

Kiss László

alatt nálam lesz.“ Nincs adatunk arról, létre jött-e a látogatás, ám ismerve a kialakuló politikai helyzetet - Napóleon betörését az országba a válasz bizonyára nemleges. Találkozhattak viszont 1808 őszén Pozsonyban az országgyűlésen, melyen Majthényi utoljára viselte Hont megye követi tisztét. De nem teljesült Kazinczy kívánsága a Majthényi fiúkat illetően sem. Szomorú fintora a sorsnak, hogy Bécs kiszolgálása, a megalkuvás helyett a visszavonulást választó Majthényi fiai más lelkületűvé válnak, mint atyjuk: a reformkor, illetve a szabadságharc idején a reakció szolgálatába szegődnek. Fia, László 1839-1845 között Bars megye nem éppen közkedvelt adminisztrátora, 1845-től főispánja; unokája, szintén László - Antal fia - 1845-től Hont megye konzervatív beállítottságú alispánja, 1848-ban a „honti álorcásdi“ dicstelen szereplője (vö. Spira György: Jottányit se a negyven- nyolcból! [1989] hasonló című fejezetével!).

1808-ból maradt fenn még egy levél, amelyből kiderült, miért is tiszteli ennyire Kazinczy honti levelezőtársát: „A Mélt. Úr fényes házból vette eredetét, eggyike a Nemzet leggazdagabb embereinek, mint Vice-Ispán, mint Helytartói Tanácsos, mint Követ, mint a Pala- tinális Senatusnak tagja fényt vont nevére - hány van ollyan az országban, a ki a Méltósá- gos Úrral akár való érdemben, akár csak fényben vetekedhessék? S a Mélt. Úr kereszt nélkül tért haza, nem üttette magát Gróffá... Ha ez nem nagyság, úgy nem tudom mi a nagyság: ha ez nem Római lélek, úgy nem tudom mi a Római lélek." S ha ez így történt, akkor a mi feladatunk lesz - véli Kazinczy - Majthényi nevét „a maradék szentebb tiszteletének” fenntartani. Ezért „óhajtanám Mélt. Úr, ha a Pozsonyi Festő Rémer a Mélt. Urat festette volna, hogy azt a képet eggy kötetem elé metszethetném”. S mivel Majthényi levelében „eggy kis csípősséggel“ említi a „peroratorokat" (szónokokat), Kazinczy védelmébe veszi őket, mondván: „De ki hát a jó hazafi? ki a bölcs hazafi? ...az mind jó ember, a ki a maga meggyőződése szerint szóll, csak vadászó szándék nélkül szálljon. Az illyen ha hibás vitatás mellett szól is, legalább becsületes ember”. A december 25-én keltezett levél záró sorai is figyelemre méltóak: „Én a Mélt. Úrnak nem csak életet kívánok, hanem ollyat, a melly- ben munkás lehessen. Nem jutottunk volna ennyire, ha a hazánk sok illy férjfiai volnának"- írja Kazinczy a fenyegető francia támadás tudatában.

A következő levélváltásra - mostani ismereteink szerint - csak 1815-ben kerül sor. Közben sok víz lefolyt az Ipolyon. Majthényi teljesen visszavonult az aktív szerepléstől, bár szava még mindig sokat jelent megyéje 1806-tól Ipolyságon tartott közgyűlésein. Úgy tűnik, hogy 1815-ben ő kezdeményezte a levélváltást. Érre utalnak Kazinczy levelének kezdő sorai:'

..... én kisebbnek érzem magamat... mint hogy... semmitekintetű leveleimmel

al

kalmatlankodjam; s így elégnek tartottam azt a szerencsét, hogy azzal hízelkedhettem magamnak, hogy volt eggy idő, a mellyben a Mélt. Úr erántam is mutatott kegyes figyelmet. Örvendek, hogy ez a levél ezt a kedves érzést bennem megújította...“. Valószínű az is, hogy Majthényi indoka a kapcsolatfelvételre eléggé prózai volt: Kazinczytól ugyanis az apósa, gróf Török Lajos által feltalált tinktúra receptjét kéri. „Az ipammal nem holt-el a tinctúra készítése: azt az Ipám az én kezeimben is meghagyta tulajdonkezével írva: de azt senki egyéb nem készíti mint a napam. Méltóztassék a Méltós. Úr ezen eránt Kassai Kereskedő Rumi József Úrnak írni. Nála az mindég lesz." A levélváltásból nem derül ki, melyik Török-féle tinktúráról van szó. A magyar rózsakeresztesek egyik legkiválóbbja. Török Lajos (1748-1810) ugyanis nemcsak alkímiával, hanem kémiával is foglalkozott, s mint veje, Kazinczy írja róla 1805-ben, Kis Jánoshoz címzett levelében:

.....négy rendbeli tinktúrája által jövedelmét tetemesen megszaporította, magát a stranguria kínjaitól megmentette, sok beteget tanácsával, sokat ingyen nyújtott szereivel, sokat ingyen való gyógyításával és tartásával boldogított és boldogít.”

A továbbiakban Kazinczy arról értesíti Majthényit, hogy éppen készülődik „azon dolgos város felé, melly az Európa Megszabadítójit féleszt, olta már kebelében tartja" - azaz Bécs felé, ahol a Napóleon fölött győzedelmeskedő szövetségesek tartják kongresszusukat -, hogy gyermekeinek francia nevelőt fogadjon. „Ki ne örülne annak, hogy eggy nemzet,