Irodalmi Szemle, 1990

1990/6 - Kiss László Kazinczy: Hont megyei levelező-társa: Majthényi László (tanulmány)

Kazinczy Hont megyei levelezőtársa: Majthényi László

de legyen Künstler (művész), ki „szépítve“ fest s ki azt kutatja, „miként kell a nyelvnek új és hozzá illő díszt adni". Nem ragaszkodhat „ősei nyelvéhez“, hiszen Schiller és Goethe, „kit én megmakacskodva mindenkinél inkább kedvelek“, sem azt nézik, hogy Luther mint írt, „hanem hogy neologizmusuk mint bővítheti, szépítheti nyelveket!“. A levél folytatása is szenvedélyes: „Sokan tőlem originált várnak, kívánnak, de gondolatlanul... Remek origináli írni nem nékünk adatott, hanem unokáinknak fog adatni. “ Kazinczy úgy érzi, többet használ azzal, ha idegen, fejlettebb nyelven írott munkát a „legnagyobb gonďdai" magyarra átültet, mintha „silány originált“ faragna. S hogy szavainak nyomatekot adjon. Közli is rögtön Majthényival, milyen fordításon dolgozik jelenleg. „Ott, ahol nem vala tintám (értsd: a fogságban), s vagy egy szeggel karmolhattam könyveim fejér papirosaiba holmit, avagy ecetben maceráit vasdarabok levével irkálhattam, elkezdeném dolgozni Sallustot is. M

egrezzentve egyszer, amit így dolgoztam, semmivé tettem." (Arról a Sallustius nevű római történetíróról van szó, kinek Jugurtha és Catilina című műve fordításán Kazinczy éveken keresztül dolgozott.) „A múlt decemberben Catilinát újra átdolgoztam... s a Jugurtha kész lehet nemsokára.“

S csak ezután lesz személyessé a levél hangneme: ..... nékem az isten szenvedéseim jutalmául egy szeretetreméltó teremtést ada feleségül" - áradozik a még ifjú házasnak számító Kazinczy (1804. november 11-én vette feleségül a nálánál húsz évvel fiatalabb gróf Török Sophie-t.) S talán nem minden hátsó gondolat nélküliek a következő sorok, melyekből kiderül, hogy Sophie 200 forintnyi alamizsnával segített egy arra rászorulót, „holott gróf Festetics György - az úgynevezett nagy Festetics! - egy Rostinak 25 forintos rongy papirost ada". Valószínű, hogy arról a Rosty Jánosról (1748-1807) van szó, aki a jakobinus mozgalomban való részvételéért hétévi fogságot szenvedett, s kiszabadulása után nyomorúságos körülmények közt tengette életét. S bár Kazinczy azt állítja, mindezt csupán azért írja, mert „gyönyörűségemet érzem abban, hogy fekvésemet, magamat, feleségemet egy ily lelkű férfi ismerje, s fő kincsnek tartván egy ily ember szeretetét, a kokettségnek minden fortélyait munkába veszem, hogy azt megnyerhessem, bírhassam", talán nem jár messze az igazságtól feltételezésünk: Rosty nevének emlegetése utalás lehet a közös jakobinus múltra is!

„Rhédey eránt vár s parancsol a mélt. úr tudósítást" - zökkenti vissza a mába levele olvasóját Kazinczy. „Olvassa meg a Kurírban a Keresztesi István Debrecen városa fiskálisa hirdetését“ (értsd: híradását) - ajánlja a széphalmi mester levelezőtársának. A Kurir a Bécsben megjelenő Magyar Kurírt jelenti, melynek az évi 32. számában a debreceni ügyvéd „helyszíni tudósításban számol be arról a nagyváradi fényes ünnepségről, melynek során Rhédey Lajost Bihar megye főispáni adminisztrátori hivatalába iktatták be. S hogy Majthényi a Kurir-beli tudósítás „sorai közt“ is tudjon olvasni. Kazinczy „tudósít“ az adminisztrátori kinevezés hátteréről. Éles hangon ítéli el a köpönyegforgatókat, a Rhédey oldalára átállókat:..... az előre törekedés, a fényre, pénzre vágyás elvette lelkeiknek minden erejeket“. „A virtus helyébe, mely pedig Montesquieu szerint a legerősebb istápja az országnak - folytatja dohogását Kazinczy - a gazdagodás szabados és nem szabados útjainak keresése lépett.“ Kazinczy informáltsága nem meglepő: öccse, Dénes - leveleiben Dienes - 1803-tól Bihar megye másodalispánja, ki Rhédey hatalomra jutása után rövidesen meg is válik hivatalától. Kazinczy meglátását pedig Rhédey karrierizmusáról igazolta az idő: alig két hónappal adminisztrátorrá választása után már grófi rangot nyer, s egy 1814-es Kazinczy-levél már így sorolja fel címeit: Mélt. gróf Rhédei Rhédey Lajos Bihar várm. administrator, Leopold Rendbeli Keresztes és Cs. (ászári) K.(irályi) kamarás űr!

A terjedelmes levél meghívással („Hozza az isten a méltóságos urat hozzánk és hozzám. Az a nap nekem innepem lesz") és kívánsággal zárul: „Lehellje a mélt. úr a maga lelkét a fiaiba, kiket nem ismerek...“ Valószínű, hogy Majthényi korábbi léveiében megígérhette a látogatást, Kazinczy ugyanis egy szintén 1808. április 30-án kelt (1279. levél) levelében azt írja gróf Dessewffy Józsefnak: „... Majthényi László Ur nekem azt igéri, hogy esztendő