Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Kiss László Kazinczy: Hont megyei levelező-társa: Majthényi László (tanulmány)
Kiss László Majthényi. kinek Leszenyén kívül még három másik Hont megyei helységben is volt birtoka, bőkezű mecénásnak bizonyult, valahányszor a magyar nyelv és művelődés ügyéről volt szó. 1808-ban a Ludovika Akadémia alapítására 4000 forintot adományozott. (A Mária Ludovika királynőről elnevezett katonai akadémia az első magyar tisztképző intézet volt.) Amikor pedig Ugróczy Ferenc, az 1815-ben megnyílt lévai gimnázium igazgatója a még hiányzó két osztály létesítéséhez kéri Bars megye közgyűlésének segítségét, a történetesen jelenlévő Majthényi elsők között ajánl fel 100 forintot a gimnázium javára. Nem tudjuk, folytatott-e irodalmi tevékenyéget Majthényi László. Az e téren legilletékesebb, bár korántsem tévedhetetlen forrás, „a Szinnyei" (Magyar írók élete és munkái) meg sem említi Majthényi László nevét. Van azonban a toliforgatásra egy közvetett utalás, a már idézett kortárs, Vályi Klára versében: Nézzed itt Majtényi Lászlót, ezt a Músák baráttyát. Nézd ezt a Magyar Hazánk nagy érdemű sajáttyát. Örülj kis Músám, de minek, mert Magyar Nemzetnek Virágzik köntöse nyelve, írni tudni szeretnek. A ki a Hazának Egét, nem tsak kardal emeli. Hanem annak ditsősségét tudománnyal neveli. Magyarul ír. Magyarul szól, mint szép Apolló maga Mellyért körülte a Músák. kilentz számú tsillaga. E töredékekből, apró mozaikokból összerakott Majthényi-portré sok kívánnivalót hagy maga után. Ahhoz azonban elég, hogy megállapíthassuk: nem méltatlanra pazarolta Kazinczy a szimpátiáját! A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem tudjuk kideríteni, mikor váltott először levelet a két jeles férfiú. A fentebb idézett. Puky Ferenchez írt levél alapján annyi bizonyos, hogy 1793-ban már ismerték egymást. A személyes találkozásra azonban még ettől korábban is volt alkalom, például 1790-ben, amikor mindketten Budán tartózkodtak. Kazinczy mint a Budára visszatért magyar korona mellett díszőrséget adó Abauj megye „őr álló Vitéze" (vö. Kazinczy F.: Az én életem, Budapest. Magvető, 1987. 150. old.). Majthényi pedig mint az országgyűlés Hont megyei követe. Az 1793-nál korábbi kapcsolatfelvételt támogatja közvetve az a tény is, hogy Kazinczy 1789-ben megjelent levélregényének főhőse, Bácsmegyey több levelét Majthényi megyéjéből, a Hont megyei Ipolyságról keltezi. A három fennmaradt, illetve ismert Kazinczy-levél közül irodalomtörténeti szempontból kétségtelenül az első, az 1808. április 30-án Széphalmon keltezett levél a legértékesebb. (S a leghozzáférhetőbb is, hiszen az 1986-os A nagy titok című válogatás teljes terjedelmében újra megjelentette, 200-205. old.) Egyértelmű, hogy nerrf ez volt az első. Maj- thényihoz címzett levél: „Válasza sok szenvedéseimért édes jutalom” - írja ugyanis bevezetőként Kazinczy, majd így folytatja: „Mi lenne úgy a világból, ha a jók ilyenek volnának!” A jók - Kazinczy kedvenc kategóriája, szögezi le Poór János a Kényszerpályák nemzedéke 1795-1815 című. 1988-ban kiadott mű szerzője; annak a nemesi, polgári, értelmiségi körnek a „fedőneve", melynek tagjait az alkotmányosság iránti érzékenységen túl elsősorban a nemzeti kultúra, a magyar nyelv ügye tett elvbarátokká, levelezőpartnerekké. Ezért ecsetelheti részletesen Kazinczy a „jók" közé tartozó „méltóságos úrnak" - a királyi tanácsosi címhez ilyen megszólítás dukált - a magyar nyelv s az író kapcsolatáról vallott felfogását. Könyvének küszöbönálló kiadásával kapcsolatban jegyzi meg: „Én ezt a munkát nem úgy akarom tekinteni, mint aluszékony olvasókat mulattató románt... hanem mint filológiai próbát... nyelvünknek mely úton és miképpen kell megadni azt a csínt, amellyel a francia s hasonló igyekezetek után már a német is bír”. (Marmontel, J. F. [1723-1799] francia író Contes moraux [Erkölcsi mesék] 1761-ben írt munkájának fordításáról van szó, melyet Kazinczy ki is adott 1808-ban Szívképző regék címmel.) Az író nem lehet Handwerker (mesterember), állítja Kazinczy, ki a tárgyakat úgy festi le, amint leli.
