Irodalmi Szemle, 1990

1990/6 - Kiss László Kazinczy: Hont megyei levelező-társa: Majthényi László (tanulmány)

Kazinczy Hont megyei levelezőtársa: Majthényi László

dozó értelme első élményeit, benyomásait honti földön szerezte. Evangélikus lelkész atyja ugvanis az 1750-es évek elején a Majthényi megyéjebeli Derzsenyben, illetve Csanakon működött (Bónis Gy.: Hajnóczy József. 1954, 14. old.) S hogy ezen ismeretség a barátságon túl eszméik közelségét is jelenthette, arra Kazinczy sejtelmes fogalmazása utal: „De Hajnóczy sem vallott." Mármint nem árulta el barátja jakobinus voltát, vagy legalábbis a Martinovics-mozlagom kitűzéseivel való szimpatizálását. Hajnóczy tehát nem vallott, ám mégis hagyott ránk egy közvetett tanúbizonyságot a Majthényihoz fűződő viszonyáról. Kivégzése előtt húgának, Fodor Ferencnének ír levelet, amelyhez csatolja azon barátainak és ismerőseinek listáját, kiknek ez úton küldi utolsó üdvözletét. A lista a Martinovics-per ügyésze kezébe kerül, aki vörös ceruzával húzza alá a mozgalomban való részvétellel alaposan gyanúsított személyek nevét. A vörössel aláhúzott nevek egyike: Majthényi László helytartótanácsos! (Bónis: i. m., 167. old.).

Talán a jó barát Hajnóczy tragikus sorsa is közrejátszik abban, hogy Majthényi, „bár esze, nagy tudománya, modora és gyakorlati ismereténél fogva a legmagasabb államhivatalra tarthatott igényt" (Gyürky), I. Ferenc abszolutisztikus kormányzása idején leköszön hivataláról, s visszavonul leszenyei birtokára. E visszavonulás pontos dátuma nem ismert. Annyi azonban bizonyos - mint erről Kazinczy is megemlékezik a Majthényiről szóló 1818-as jegyzetében (lásd fentebb) -, hogy 1805-ben - amikor Napóleon seregei elfoglalják Bécset, s így az ott működő magyar kancellária működése is lehetetlenné válik - Majthényi még egyike azon négy nemesnek, kiket a palatínus (nádor) a kancellária funkcióját átvevő államtanácsba kinevez. „Ezek Budán a Palatínus körül vannak, és környülállások szerint consultálgatnak. Colosszalis érdemű nagy és jó emberek!" írja Kazinczy 1805. november 19-én id. báró Wesselényi Miklósnak (Kazinczy levelezése III. kötet, 836. levél).

S míg Kazinczy prózában méltatja levelezőtársa érdemeit, az Ipolyságon ez idő tájt bábaasszonyként működő „poétria". Vályi Klára rímekbe szedve örökíti meg Majthényi erényeit. A Vácott, 1807-ben Magyar Tempe címen kiadott verseskötetében található a Mél- lóságos Consilliárius Majthényi László Úr ő Nagyságának tiszteletire című köszöntő, melyből idézzük az 1805-ös évre utaló sorokat:

Éllyen ez Consiliarius Músák nagy Apollója,

Ez a Magyar Minervának egyik hív pártfogója.

Mert ő nagysága vállait a sok Köz-jó terheli.

Mellyel Nagy Hont vármegyének betses hírét neveli.

Méltán neveli mert most-is olly hív követtséget tett,

Felséges Nádor Ispánynál hol szép ditséretet vett.

Majthényi „colosszalis“ érdemei azonban nem merülnek ki a közéletben, a nemes megye szolgálatában kifejtett tevékenységével. Portréja árnyaltságát erősíti a magyar nyelv és közművelődés érdekében tett fáradozásának ismerete. S e téren sokkal többről van szó. mint az 1807-es országgyűlési szerepléséről, ahol felszólalt „a Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudóstársaság létesítése“ érdekében (Borovszky S. szerk.: Hont vármegye... é.n. 377. old.). Lapozzuk fel a komáromi Mindenes Gyűjtemény 1791-es V. Negyed jelzésű kötetét. Mint ismeretes, a Mindenes Gyűjtemény 1789. július elsejétől 1790. június végéig jelent meg rendszeresen, heti két „levélben“; az 1791-es V. Negyed, illetve az 1792-es VI. Negyed már csak összevont számként, évkönyv formájában tudta magát fenntartani. „Sok volna elő számlálnom az okokat, mellyek e Gyűjteménynek Postán való küldettetését meg állították“ - kezdi mentegetődzését Péczeli József szerkesztő az V. Negyed „élőbeszédében“, majd így folytatja:

.....talán végképpen is meg-szűnt volna e Gyűjtemény, hanemha

n

émelly nemes szívű s anyai nyelvünket boldogítani igyekező Jó Urak, nevezetesen T. Hont Vármegyének nagy érdemű két Vitze-Ispánjai s több Tekintetes Tisztjei ennek folytatására kérték volna. Ha ezért a maradék e munkámnak valamelly hasznát fogja venni, tudja- meg, hogy azt az illy nemes szívű Hazafijaknak ösztönzéseknek köszönheti.“ A két nagyérdemű viceispán: Majthényi László I. alispán és Róth Ferenc II. (kishonti) alispán volt.