Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Hodossy Gyula: Az elefánt sokáig haldoklik (Beszélgetés Balla D. Károllyal)
Az elefánt sokáig haldoklik öten vagyunk a szerkesztőségben, ebből ketten főállásban dolgozunk a lapnál. A munkálatok mintegy 70-75 százalékát végezzük a szerkesztőségben. Azután a kézirat vagy átmegy Budapestre, vagy a pesti szerkesztőink jönnek át Ungvárra és ott végleges formába öntjük a folyóiratot. Az utolsó simításokat, a technikai munkálatokat a Mandátum Kiadó végzi. A pillanatnyi helyzet az, hogy két számunk megjelent, a harmadik már montírozás után, körülbelül két héten belül a nyomdából is kikerülhet. A megjelent folyóiratnak háromezer példányát a kiadó térítésmentesen átadja Kárpátaljára. Mi ezt helyben terjesztjük és a befolyó összegből fedezzük a szerkesztőség költségeit, a terjesztői jutalékokat és a munkatársak fizetését, honoráriumát; többet tudunk fizetni egy versért, novelláért, egy cikkért, mint bármelyik kárpátaljai hivatalos orgánum. Ez azt is jelenti, hogy a szerzők érdekeltek abban, hogy a legjobb írásaikat nekünk adják. Még ezután is fennmarad némi összeg, amiből pályázatokat kívánunk indítani, ösztöndíjakat osztani, alapítványt tenni. A legközelebbi terveink között például egy hatszáz rubeles novellapályázat meghirdetése szerepel, valamint az egyik legtehetségesebb költőnk Finta Éva magánkiadású kötetét szeretnénk finanszírozni. Mindez tehát azt jelenti, hogy nemcsak publikációs lehetőséget tudunk nyújtani a kárpátaljai magyar íróknak, hanem egyfajta anyagi támogatást is.- 1988-ban megalakítottátok a József Attila Alkotó Közösséget, amely elsődleges feladatául a kárpátaljai magyarság szellemi életének, ezen belül irodalmának a fellendítését, az ottani magyar kultúra mind szélesebb körű kibontakozását, az anyanyelv megőrzését és ápolását tűzte ki céljául. A közösségről egyre kevesebbet hallani, elárulnád ennek az okát? 0 A közösség éppenséggel még nem szűnt meg, mert ahhoz a közgyűlés határozatára lett volna szükség, azonban a közgyűlést kétszer egymás után egyszerűen nem tudtuk összehívni. Az előzőn pedig nem jelentünk meg olyan számban, hogy felszámolhattuk volna magunkat. A cél egyébként ez volt. Amikor ezt az alkotóközösséget létrehoztuk, és igen aprólékos alapszabályát kidolgoztuk, akkor még úgy tűnt, hogy a kárpátaljai magyarság önszerveződésében ez egy csúcsszervnek a szerepét töltheti be. Tehát, hogy az alkotóközösség - habár szigorúan kulturális szférában kíván működni - előbb-utóbb a kárpátaljai magyarság érdekvédelmét is el fogja látni. A kedvező politikai folyamatoknak köszönhetően erre nem kellett vállalkoznia. Időközben ugyanis megalakult a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége, amely nevében ugyancsak kulturális formáció, de valójában egy politikai tömegszervezet, amely most a választásokon is indul minden szinten. A helyi tanácsi képviselettől kezdve egészen az Ukrajnai Köztársaság parlamentjéig mindenhova állított jelölteket. Ez a pillanatnyi helyzet. Egy héten belül kiderül, hogy milyen eredménnyel tud ennek a feladatnak a KMKSZ megfelelni. Ez egyszersmind azt jelenti, hogy mindazok a - elsősorban írók részéről megfogalmazott - túlzott és nehéz célkitűzések. amelyeket az alkotóközösség tűzött maga elé, időszerűtlenné váltak, mert ebbe a kulturális szövetségbe automatikusan mindnyájan átsorjáztunk és a politikai érdekképviseletet ezen belül próbáljuk megvalósítani. Éppen ezért, az alkotóközösségnek nyilvánvalóan át kell alakulnia, ezeket a túlzott elvárásokat el kell hárítania, és egy valóban irodalmi, művészeti szervező erővé kell válnia. Meg kell várnunk, hogy a felgyorsult politikai nyüzsgés kicsit lecsituljon, és az írók, költők végre foglalkozhassanak azzal, ami a hivatásuk lenne, azaz hogy írjanak.- Tavaly végigjártátok Dél-Szlovákiát. Ennek milyen volt a visszhangja és milyen volt az itteni fogadtatás? • Ez leginkább ötünk számára volt tanulságos. Bár elég sok helyen elmondtuk a tapasztalatainkat, de valamiről beszélni vagy megélni, az egészen más dolog. Mi akkor nálatok, azt hiszem, nagyon fontos dolgokat tanultunk meg. A történelmi pillanat valószínűleg megismételhetetlen (szerencsére); az a ritka szitáció állt elő, hogy akkor történetesen éppen a kárpátaljai magyarok politikailag talán a legjobb helyzetben voltak. Erdélyben tombolt az őrült diktátor rezsimje, Szlovákiában a despoták és a demagógok uralták a politikai helyzetet, Kárpátalján viszont a peresztrojkának nevezett valami már bontogatta szárnya-
