Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - FÓRUM - Kultúra, átalakítás és demokratizálás

a jövőben bővüljön ki. A hírek sugárzása mellett kapjon helyet az adásban a szlovákiai magyar társadalmi és kulturális élet, valamint a művészet és az irodalom is. Szükségesnek tartjuk, hogy a tévéadás tájékoztassa a nemzeti lakosságot a szlovákiai magyar kulturális élet legfontosabb eseményeiről (Jókai Napok, Duna Menti Tavasz, Zselizi Népművészeti Fesztivál, Gombaszög stb.), az irodalmi-tudo- mányos-művészeti élet eredményeiről, s hogy a műsorstruktúrában — a puszta híreken túlmenően — kapjanak helyet a jellegzetes televíziós műfajok, ide értve a társadalmi-politikai élet, a művészet, a tudományosság, a nemzetiségi pedagógia képviselőivel készített beszélgetéseket, portréfilmeket, a dokumentumműsorokat és a szlovákiai magyar alkotók műveiből készült, szlovákiai magyar színészek által előadott tévéjátékokat.

IV. A nemzetiségi oktatásügy ' jelenlegi helyzete és megoldandó problémái

1) A nemzetiségi létezés alfája és ómegája, a CSKP nemzetiségi politikájának próbaköve — a nemzetiségi iskolaügy mindenkori állapota. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy

— az anyanyelven való tanulás lehetőségeinek a megteremtése szerves része az alapvető humanitárius jogok biztosításának,

— szem előtt tartva, hogy a nemzetiségi iskolahálózat nem kielégítő volta súlyos zavarokat okoz a magyar nemzetiségű gyermekek személyiségének alakulásában, nyelvi, kulturális és etnikai azonosságtudatában,

— hangsúlyozva, hogy az anyanyelvű oktatás lehetőségeinek hiánya, illetve nem kielégítő volta mesterségesen felgyorsított, általunk elítélt asszimilációt idéz elő,

— annak a véleményünknek adunk hangot, hogy a szlovákiai magyar oktatásügyi hálózat a jelenlegi formájában nem felel meg a nemzetiségi társadalom igényeinek, sem pedig annak a mind pedagógiai, mind pszichológiai és humanitárius szempontokból betartandó alapelvnek, mely szerint az ifjúkori érettség beálltáig

— tizennyolc éves korig — az oktatás minden szintjén, valamennyi iskolatípusában a lehető legszélesebb mértékben kell(ene) biztosítani az anyanyelven való ismeretszerzés és a továbbtanulás lehetőségeit.

2) A szlovákiai magyar oktatási hálózat továbbfejlesztése végett ezért a meg- . oldásra váró kérdések között tartjuk számon az óvodák hálózatának az ügyét. Ismereteink szerint Dél-Szlovákia vegyes lakosságú területein nem mindenütt vannak meg a politikai és társadalmi előfeltételek ahhoz, hogy a szülők szabadon választhassanak a különböző tanítási nyelvű óvodák között. A párhuzamos (szlovák és magyar) tanítási nyelvű osztályok hiánya, illetve az igényektől elmaradó alacsony létszáma miatt különösen súlyos a helyzet a nagyvárosokban (Pozsonyban és Kassán), továbbá a vidéki városokban, amelyeknek üzemi óvodái — a lenini nemzetiségi politikát szubjektív és voluntarista döntésekkel sértő magatartásukkal — nem veszik figyelembe a nemzetiségi lakosság arányszámát és a szülők magyar tanítási nyelvű óvoda iránti igényeit.

3) Ami az alapiskolai hálózatot illeti: mély nyugtalansággal tölt el bennünket az a tény, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákat látogató gyermekek arányszáma az 1970/71-es tanévhez viszonyítva szlovákiai méretben csaknem harminc (némely járásokban pedig több mint negyven!) százalékkal csökkent. A nagyarányú csökkenés nem magyarázható csupán demográfiai okokkal, illetőleg a szülői döntés „szabadságával”, szerepet játszanak benne azok az elhibázott tendenciák, melyek a dél-szlovákiai településfejlesztési koncepciókkal kapcsolatban különösen erőteljesen nyilvánultak meg. Eltekintve e koncepciók egyéb, nagy károkat okozó következményeitől, témánkhoz ragaszkodva csupán azt említjük meg, hogy az iskolakörzetesítési folyamatban a szlovákiai magyar iskolák száma megdöbben-