Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Rácz Olivér: Urak, a Bois de Boulogne-ban (elbeszélés)
Urak, a Bois de Boulogne-ban otthonról hozta magával... Ha elkészülök a pörkölttel - magam csinálom, ne féljetek: nem bízom a szakácsra! -, én is ide ülök hozzátok... Csak ne üvölts! Legalább ma este ne harsogj! Pedig bizony, miközben a pörköltet habzsoltuk - úgy faltunk mind a hárman, mintha napok óta nem ettünk volna -, felváltva harsogtunk. Hogy a fenébe ne; legalább négy utca lakóit kellett előszámlálnunk. Amikor Tekés mamája boldog mosollyal visszakocogott a konyhába, kemény léptekkel megindultunk a tekepálya felé.- Gyerünk! Te gurítasz elsőnek! Nekilódultam, gurítottam. Kijöttem a gyakorlatból: a golyó valahová a bal szélső paraszt és a bal hátsó udvarhölgy felé vette az irányt. Esetleg érinti a királynét is. Három fa. Esetleg négy. Talán öt. Nem öt lett: kilenc. Tekés a magasba lendítette a két karját; a két srác, a baszk meg a digó, vitus- táncot járt a dob mellett.- Kilenc! - harsogta Tekés. - Kilenc, egy dobásra! - harsogta, és röhögött. - Hol a piros kréta?- Te disznó - mondtam elismerően. - Hogy csináljátok?-Ja, öregem, mindennek megvan a maga trükkje! Itt nincsenek ócska madzagok; itt gépesített trükökkel dolgozunk. Te fizeted a rundót! Lovász! Sörért! És hajnalig görgettük a golyókat, döngettük a bábukat, és- Ide figyelj, cimbora! és- Ide figyelj, Tekés!... és- Emlékszel Rigárszky bácsira, Tekés?- És Tumidalszky úrra?- És Gauger úr? És Tomlich úr? És Poldinszky úr?! és- Kleinjenci! És: ide a krétát - kilenc! Ide a piros krétát! Kilenc! Egy dobásra! Urak, a Bois de Boulogne-ban.
