Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Rácz Olivér: Urak, a Bois de Boulogne-ban (elbeszélés)
Rácz Olivér is szüksége volt parafából készült kupak-alátételekre, mert akkoriban még nem léteztek műanyag alátétek. A mi utcánk nagyon célirányosan berendezett utca volt. Fontos: a sörös üvegek kupakjainak lapos, vékony, kerek parafabetétjét, üveges sör fogyasztása esetén - tizenhat fokos duplamaláta, „porter“ Szent Flórián sör -, kellemes, baráti csevegések során, körömmel, bicskaheggyel ki lehetett piszkálni a kupakból. A kupakot aztán, ha valaki megfelelően erőteljes ujjakkal rendelkezett, egy mellékes, nemtörődöm, „oda se figyelek“ mozdulattal félbe lehetett hajlítani. Aztán esetleg - de ez csak kivételes egyéniségeknek sikerült - negyedébe. Férfias és mutatós erőpróba volt. És ami a leglényegesebb: ettől jobban ízlett a sör is.) Tekés mamája tehát Kleinjenci papájának a dugógyárában dolgozott (amíg a gyárat el nem vették Kleinjenciéktől), előzőleg azonban, jóval az események előtt, Kleinjenci szoptatós dadája volt. Klein néninek ugyanis elapadt a teje: a szülés után elkapta a spanyolnátha egy kései hulláma, és majdnem ráment. Tekés és Kleinjenci tehát előbb tejtestvérek, utóbb haláli jó cimborák voltak. Kleinjencit, amikor már elviselhetetlenül sűrű lett a levegő a horogkeresztektől meg a nyilaskeresztektől, Tekés és Tekés mamája rejtegette. Kleinjenci zsidó volt, a mamája akkor már nem élt, a papáját munkaszolgálatra vitték a kies ukrán földre.- Egészen hülye vagy! - üvöltötte Kleinjenci Tekés képébe. - Be akarsz állni a nácikhoz?! Most, amikor már a nyakukon van a hurok??! Te is kötélen akarod végezni??! Vagy-ha megúszod - Szibériában óhajtasz majd lehorgonyozni?! Te állat!!!- Ne kiabálj, Jenci - intette Tekés mamája ijedt aggodalommal. - Még meghallja valaki odakint, és akkor mind a hárman kötélen végezzük...- De amikor ez egy állat - tajtékozta Kleinjenci, mérsékeltebb hangerővel, és újra Tekésre támadt: - Állat vagy?! Vagy barom?!- Ne félts te engem, Kleinjenci - mondta Tekés magabiztosan, fel se vév^ Kleinjenci tombolását. - Te csak ne féltsél engem. Tudom én, hogy mit csinálok! Tudta, hogy mit csinál. Négy hete sem szolgált még a náciknál, amikor egy este beállított - egyenesen Ausztriából; ott képezték ki őket -, és egy borítékot nyomott Kleinjenci kezébe.- Vigyázz rá: horogkeresztes katonai űrlapok vannak benne. Bélyegzővel ellátott nyomtatványok. Behívó, eltávozási engedély, kimaradás, szabadságolás, nyílt parancs, minden. Még szükséged lehet rájuk. Használat előtt aláírandó, egy kicsit összegyűrendő, bepiszkolandó. Vadonatúj, tiszta nyomtatvány mindig gyanús. Csak hajnalig maradok, mama: holnapután indulok a frontra a nácikkal... De te azért csak ne félts engem, mama! Ne féltsél te engem. Kleinjenci! Szibéria még nagyon messze van! Mire én kiérek a ruszki földre, már gyövöge- tünk is visszafelé... Szia, Kleinjenci! Heil Hitler! Goszpodi pomiluj! Szerencséje volt; nem az orosz frontra vitték, hanem a már sűrűn jelentkező fraciaországi hézagokat betömni vezényelték az alakulatát. Egészen Párizsig sikerült eljutnia. Ott aztán, a már említett, csalhatatlan ösztönétől indíttatva, a legelső alkalmas pillanatban átszökött a maquis-hoz. Minden pincér-jelöltnek mindig is a francia pincérek voltak az eszményképei. Részt vett Párizs felszaba
