Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Soóky László: Názáreti II. Jézus (abszurd játék)
Soóky László KUCSERKA 66. Hanem milyent, te kis vízfejű, te kis édes? JÚDÁS II. (Erősen gondolkodik, félretolja Júdás l.-et.) Mondjuk olyan elefántot, amelyik... amelyik nem rózsamintás napernyővel jár! (Diadalmasan körülnéz.) KUCSERKA 66. (Megfeszített önfegyelemmel áll.) Ha mondjuk nem rózsamintás napernyővel sétál a mi egyetlen képzeletbeli elefántunk, akkor mondjuk mivel?! Júdás II. Júdás I.-nek integet, tőle várva a segítséget, Júdás I. azonban teljesen tanácstalan. KUCSERKA 66. Nos? JÚDÁS I. Ha... ha... ha nem rószamintás napernyővel, akkor... akkor... (kivágja) Akkor rózsamintás esernyővel! KUCSERKA 66. Brávó... Brávó... Fejlődőképes vagy! JÚDÁS I. Az én testvérem! KUCSERKA 66. (Fenyegetőn) Akkor én most újra kimegyek... BÍRÓNŐ Jaj, de jó... Jaj, de jó... én igazán nem is tudom... és igazán nem is tudom... KUCSERKA 66. Aztán visszajövök... GÁBRIEL Ha nem kell trombitálni, felőlem... KUCSERKA 66. És megkérdezem, hogy láttatok-e errefelé egy rózsamintás napernyővel sétáló elefántot... JÚDÁS II. (Szemérmesen) Appardon... esernyővel... KUCSERKA 66. Akkor esernyővel sétáló elefántot, halljam, mit válaszoltok a feltűnés elkerülése végett? MIND (Suttogva) Azt mondjuk, hogy igenis, láttuk az elefántot. KUCSERKA 66. (Elérzékenyülten) Csodálatos... csodálatos... Bielokosztolszky úr becsoszog a színpadra, halkan harmonikázza a „Kis Katót“, megáll. , BIELIKOSZTOLSZKY ÚR Nem jó nekem odalent, szűk a koporsóm, egyre beszakadozik. Hogyan is húzhatnám a harmonikát, ha a kezem minduntalan férgekbe akad? Názáreti II. úr meg? Ne foglalkozzanak vlele, uraim. Ne foglalkozzanak vele, mert magányos lélek maradt, a magányos lelkek útját járja a kőlegelőn. Ha meg akarják ölni, most tegyék meg, mert Baranyai úr, a koporsós, féláron számítja meg a koporsót, a konjunktúra miatt. De a gyilkosságot nem ajánlom, hiszen maga is tudja, Isten úr, hogy Názáreti II. úr Ponczius Pilátus óta halhatatlan. Gondolkodjanak, uraim, gondolkodjanak. De addig is ismételgessék Michael Deguy gondolatait: úgy kell beszélnünk, barátaim, mintha nem látnánk egymást többé, oly módon, hogy fölösleges legyen egymást viszontlátnunk, posztumusz módon az ittent, és az itteni dolgokat illetően, mert soha többé nem fogjuk látni egymást. Bielokosztolszky úr lassan, harmonikázva kimegy, mindenki bénán áll, csak Kucserka 66. Dezső mozdul, mintha mi sem történt volna. Őzike-szökelléssel kivágtat a színpadról, de a következő pillanatban már kúszik is visszafélé erősen szuszogva. KUCSERKA 66. Uraim... ö... ö... nem láttak erre véletlenül egy rózsamintás napernyővel sétáló elefántot?
