Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Soóky László: Názáreti II. Jézus (abszurd játék)
Názáreti II. Jézus JÚDÁS II. (Szerényen, fontoskodva) Appardon... esernyővel, Atyám... KUCSERKA 66. (Arca az önfegyelmező erőlködéstől eltorzul, de fogcsikorgatva is csevegőn érdeklődik.) Tulajdonképpen már az előbb is aziránt érdeklődtem, hogy nem láttak-é egy erre sétáló elefántot, duci karján (nyomatékkai) rózsamintás esernyővel? JÚDÁS II. Pedig... pedig kerestük ám mindenfelé! KUCSERKA 66. Jó... feladom... rendben van... nincs feltűnés nélküli rózsamintás napernyő... rendben van... nincs óriási, apró elefánt... rendben van... nincs feltűnés nélküli klikkülés... rendben van... BÍRÓNŐ (Szemérmesen) Atyám... Atyám... ha akarod, ha igazán nagyon akarod... akkor... akkor én látom azt az elefántot. KUCSERKA 66. Tudom, te hűséges hívem vagy, s a szentlélekért bármikor készen állsz a hamis tanúzásra. Szükségem lehet még rád a nehéz időkben. (Elmélázik, majd visszazökken a normális kerékvágásba.) Mi van? Hol is tartottunk? GÁBRIEL Ha nem kell trombitálni, akkor nekem tökéletesen smafu. JÚDÁS I. (Félénken) Az elefántról beszéltünk, Atyám, a rózsamintás napesernyővel! KUCSERKA 66. Nem... nem akarom hallani. Nem kerültük el a feltűnést, s így a világtörténelem legzseniálisabb terve a szellemi sötétség szakadékába zuhant. BÍRÓNŐ Öllé! Öllé! KUCSERKA 66. Rosszkor szóltál, te drága, drága némber. (Csend.) A klikkülést ezennel megnyitom. Napirend: Názáreti II. Jézusnak, az én egyszülött fiam ikertestvérének az ügyét kell alaposan megtárgyalnunk, összefüggéseiben megvilágítanunk, a saját szent céljainknak megfelelően beállítanunk, s majdan ítélkeznünk fölötte. Ámen! GÁBRIEL Ha nem kell trombitálni, akkor nekem nyolc... KUCSERKA 66. Nos, ki kezdi? JÚDÁS II. (A hosszú csend után hirtelen a földre veti magát, hallgatózik.) Vigyázat! Valaki jön! Mindenki fedezékben! Mindenki hasra vágódik, a bírónő gyorsan beköti a szemét, lélegzetvisszatartva várnak, hosszú feszült csend. JÚDÁS II. Azt hiszem, tévedés volt, Atyám!... Pardon... JÚDÁS I. Persze! Te magad vagy egy óriási tévedés! Lassan felállnak, igyekeznek úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, elegáns mozdulatokkal lepöckölnek a ruhájukról egy-egy homokszemet. KUCSERKA 66. Szóval nem jött senki... E-egen... JÚDÁS II. De ugyanúgy jöhetett volna... és az óvatosság, ugye, amikor ilyen történelmi kérdést kell feltűnés nélkül megoldanunk, álcázva... JÚDÁS I. Inkognitóban, ugye, a legjobb tudásunk szerint, ugye, történelmi felelősségünk teljes tudatában, ugye... BÍRÓNŐ Hát akkor... hát akkor... oldjuk meg! KUCSERKA 66. E-egen... de előbb gondolkodjunk történelmi felelősségünk teljes tudatában. JÚDÁS I.-JÚDÁS II. Jó! Gondolkodó tartásba merevednek, hosszú csend.
