Irodalmi Szemle, 1990

1990/5 - Nagy Jenő: Jókai elvtárs (emlékirat)

Nagy Jenő

feszített sátorlappal. Mind-mind egyformák, szürkék. Szürkék, akár mindenfelé az új városok. hogy soha senkinek eszébe ne jusson a tegnap!

Már oszladozik az ünneplő tömeg, egy emberöltőnyi idő múlt el. s én mikrofonnal álltam a Kultúrpalota előtti terecskén. Visszakerült régi helyére Jókai Mór szobra! Hiányérzetem egyre erősebb. Valami, valaki hiányzik nekem. Elsősorban Berecz Gyula, a szobor alkotója, aztán dr. Szíjj Ferenc, aki a nagy mesemondó szobrát ide álmodta. És talán a volt csehszlovák miniszterelnök magyar írót köszöntő magyar szavai, a megbecsülés szavai is. Igen. igen! Mert bennem most élednek valósággá, most zavarnak igazából a városatya imént elhangzott lelkes, túlbuzgó, meg-megismételt szavai: ..Fogadjuk neked. Jókai elvtárs, fogadjuk neked. Jókai elvtárs'': és az ősz hajú szónok ígérete a rádió hullámainak szárnyán szállt, szállt, egyre messzebb. Egyenes adás volt. élőben ment a közvetítés. Nevessek, vagy sírjak. Jókai elvtárs!?