Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Nagy Jenő: Jókai elvtárs (emlékirat)
Jókai elvtárs megbecsülésben részesüljön. Köszönöm, hogy ezt az ünnepet megrendezték, mert ez nemcsak az önök ünnepe, hanem ünnepe egy eszmének, amelyért érdemes küzdeni.“ Komáromi beszédét a csehszlovák miniszterelnök e szavakkal fejezte be: „Jókai Mór emlékének s művének hódolatát fejezi ki a csehszlovák kormányfő!“ Sajnos, a megértésnek, a kölcsönös megbecsülésnek ezt a reménykeltő kibontakozását rövidesen megakadályozta a barna veszedelem és az általa kirobbantott II. világháború. Ám a közép-európai népek számára legyenek dr. Hodža intelmei és tanácsai továbbra is érvényesek: a Duna nemcsak elválaszt, de közelebb is hoz egymáshoz. Ne ijedjünk meg az akadályoktól, és ha törekvésünk hússzor sikertelen marad, huszonegyedszer is megpróbálkozunk! XXX Állok a Kis-Duna hídján. nézem a várost, az András-templom kettős tornya s tőle balra a karcsú víztorony még a gyermekkori városképet idézi. Ám az én gondolataim másfelé kódorognak, a belém vésődött nehéz, fájó, megalázó emléksorok váltják szinte peregve egymást. Pár forró fejű nacionalista, háborúból visszatért, bosszúra vágyó legény, hőzöngő, tegnap még Hlinka és Tiso uniformisában pompázó, hirtelen ide emigrált aranyásó alakjára, képére emlékezem, akik Klapka városában az őslakosság egészére kívánták hárítani Wojtovicz Pubi nyilas főispánnak és társainak pokoli bűneit. A véresebb tetemrehívástól talán csak a szakállas szovjet városparancsnok, Gube- rian tevőleges jósága mentette meg Komáromot és lakosságát. Ám a háború borzalmaitól etikai ítélőképességüket vesztett, a győzelem mámorától túlittasodottak kis csoportja a számonkérés dühétől fűtve szobrokat döntött, eltávolított, megsemmisített emlékműveket, utcatáblákat, feliratokat. A végrehajtók - a Sindlerek, Singerek, Kovárok - a városban 1938 után számonkérni és ítélkezni kívánó Kristóf Sándoroktól és társaiktól csak annyiban különböztek, hogy ők, a 45 után jött kiskirályok hetek-hónapok múltán leléptek. Egy részük újfajta („szocialista“) arizáló lett. másik, nagyobb részük Svájcba. Ausztriába, a tengerentúlra vagy Izraelbe távozott. 1945. május 1-én a mártírhalált halt kommunista politikus fia volt a magyarul beszélő főszónok. Gyalázkodó beszédében a város öreg kommunistáit, tisztességes melósait kapta le nyilvánosan a tíz körmükről. „Ti vagytok a bűnösök, ti és az egész város!" - kiabálta, öklével a szónoki emelvény asztallapját verve. Másnap bement a városházára és az ügyben illetékes titkártól - becsületszó ellenében - határátlépési igazolványt csikart ki. Elpusztult apjára, az elmúlt évek szenvedéseire hivatkozott, és szentül ígérte, három napon belül visszajön. - Soha többé nem jött vissza abba a városba, melynek főutcája és gyára ma mártír atyja nevét viseli, kinek a város legszebb terén szobra áll. Múltak a napok, múltak az évek, és a szembeköpősdi is enyhülni kezdett. Klapka szobra a raktárból kikerült a parkba. Igaz, már nem áll a városháza előtti domináns téren, nem áll az ágyú és a vasból formált műbombák társaságában, a régi kőemelvényről is lekerült, ám valahogy mégis emberibb lett. „leszállt a főnöki pulpitusról és közénk állt. komáromiak közé”, mondták diákköri társaim, régi barátaim. Valóban! Én is úgy éreztem, hogy újból találkozásom volt vele. És szebb is lett, fiatalabb ez a szláv származású magyar tábornok hős. Szobrára pillantva hirtelenében Zrínyi. Damjanich, Dugovics. Bem és az aradi 13 jutott eszembe. Milyen furcsán hangzó nevek... Lehet, hogy magyarul sem tudtak jól? De jól gondolkoztak - rólunk magyarokról jót akartak nekünk is. maguknak is. Járom a várost, keresem a régi utcákat, a meghitt földszintes házakat - tán épp egy százada. hogy napvilágot látott a szigorú rendelet, miszerint az állandó földrengés-veszély miatt tilos az emeletes házak építése. Traktorok, buldózerek letaposták a régi girbe-görbe utcákat, földbevájt kunyhóikkal, kisablakos házaikkal, múltat idéző polgári épületeikkel együtt. Egész negyedek épültek, modernek, sokemeletes épületek! Szép sorjában, katonásan; messziről olyanok, mint a felsorakozott, régi vonatos zászlóaljak, a kocsik tetején ki
