Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Nagy Jenő: Jókai elvtárs (emlékirat)
Nagy Jenő gi erődrendszer nyugati kapuja, a háromszárnyas, történelmi időket idéző nagyméretű Pozsonyi kapu. Komárom városát az 1700-as évek közepétől egy századon át több mint tíz esetben nagy tüzek, földrengések, árvizek pusztították. Ezek közül a legborzalmasabb az 1973. évi földrengéssel járó tűzvész volt, amelynek során két templom és kétszázhetvenki- lenc ház összedőlt, majd nyolcszáz épület megsérült és az emberáldozatok száma hatvanöt személy volt. Ennek a súlyos csapásnak emlékére állíttatta a város lakossága a régi Nádor és a Megyeház utca találkozásának pontján a Szentháromság-szobrot. Napjainkban Komárom más képet mutat, az ősi városból mára már csak egy kis mag maradt. Körülötte sokemeletes házak tucatnyi sora épült. A korszerű, nagy kapacitású hajógyár és a többi üzem sokezernyi dolgozót foglalkoztat, s mindez szükségszerűvé tette a nagyobbodást, a terebélyesedést. Ám térjünk vissza a Jókai-szobor alapkőletételéhez. 1937. június 20-án volt az ünnepség. Jól emlékszem, verőfényes napra ébredt a város, a Nádor utcának (ma Steiner Gábor utca) Szent András-templomi részét és a plébánia előtti kis utcát a kíváncsiak sokasága lepte el. A hazai, külföldi és helybeli vendégek a Kultúrpalota előtti kis parkszerű téren sorakoztak fel. Magyarországot Hegedűs Lóránt, felsőházi tag, volt pénzügyminiszter, a Jókai családot Jókai-Ihász Miklós országgyűlési képviselő és Feszty István ógyallai föld- birtokos. míg a csehszlovák kormányt dr. Milan Hodža miniszterelnök képviselte. Dr. Ho- dža kíséretében volt Jozef Országh, Szlovenszkó országos hivatalának elnöke, aki szoros rokoni kapcsolatban állt a szlovák nép nagy dalnokával, a költő Pavel Országh Hviez- doslavval. Ady Endre és a magyar költészet őszinte tisztelőjével. Dr. Szíjj Ferenc megnyitó szavai után Hegedűs Lóránt lépett a szónoki emelvényre. Beszéde kissé cikornyásra sikeredett. Az egybegyűltek bizony többet vártak a magyarországi küldöttől, de a keserű szájíz hamarosan elmúlt, mert Hegedűst dr. Hodža követte s a hallgatóság szinte már az első pillanatokban, az első mondatok után felvillanyozódott, mert a csehszlovák kormányfő magyarul szólt az ősi város egybegyűltjeihez. „Micsoda tökéletes magyar nyelvezet" - ismételgették sokan, majd „Mily megtiszteltetés, hogy a miniszterelnök Jókai nyelvén, anyanyelvűnkön szól hozzánk" - ismételgették mások, sőt még a kisváros sovénjei is elhallgattak rosszmájú megjegyzéseikkel és feszülten kezdték figyelni a szónok szavait. Nos. az ötvenéves évforduló kapcsán ebből a beszédből felelevenítenék egy-két bekezdést, hisz dr. Hodža akkori szavai ma is érvényesek. „Nemcsak azért vagyok itt - hangsúlyozta -. hogy annak a Jókainak emlékét ünnepeljem. aki az egész világé. A csehszlovák kultúrközvélemény pontosan tudja azt, hogy Jókai a magyar nemzeti kultúrának volt oszlopa, abban az időben, amikor a szenvedő magyar életnek leginkább volt szüksége az ilyen egyéniségekre. Nem találok összeférhetetlenséget a magam hivatali állása és a magyar nemzeti kultúra hősének megtiszteltetése között, mert a nemzeti érzés erejének nem a gyűlölködés a fokmérője, hanem a tisztelet, amellyel minden nemzet a más nemzetbeli értékének adózik. A nemzeti érzés nem az elzárkózást jelenti. Ahogy Jókai Mór. a nagy magyar nacionalista meg tudta becsülni az én fajomat, úgy az én fajom is meg fogja becsülni mindazt, amit Jókai jelent. Nem engedem elvitatni azt a tényt, hogy nemzeteink kulturális fejlődésének párhuzamos a vonala és ezért lehetséges az, hogy ma a csehszlovák kormány elnöke idejön és ünnepli Jókai emlékét. A Duna nemcsak elvájasztó vonal, hanem kapocs is. A folyamok nemcsak határokat jelentenek a történelem során, hanem kapcsolatokat is. A Duna nemcsak elválaszt bennünket. hanem közelebb is hoz bennünket egymáshoz. Nem fogunk megijedni az akadályoktól. és ha hússzor sikertelen marad törekvésünk, huszonegyedszer is megpróbálkozunk. Ha politikai törekvéseink nem találkoznak mindig a legszélsőbb radikális elemek helyeslésével. az nem lehet akadálya a felelős politikának. És ha a nemzetek kölcsönös megértésének szolgálatát valaki hazám elleni véteknek bélyegezné, oda se neki!... Meg kell becsülnünk a szomszéd nemzeteket, ha azt akarjuk, hogy nemzeti érzésünk
