Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Gyetvai Zoltán: apokalipszis és genezis; közelítés (versek )
GYETVAI ZOLTÁN apokalipszis és genezis lelkem tehetetlenül nyúlik végig testein nyikorgó pamlagán, az arcizmokra torz vigyort erőltet az agy, hatalmas sebességgel zuhan alá a pillanat, majd bocsánatkérően szelíd suttogással szilánkokra robban, s minden szilánk egy újabb pillanattá lesz, minden pillanat halállá válik, és minden halálban én magam leszek a világgá lényegülés alfája és ómegája. ahogy a gonosz mosolyát már sokan megcsodálták. közelítés tudni kell átkot permetezni mások nevető szemébe, elmúlásba mártott zsebkendővel fekete masszát kenni szét a sugárzó arcokon, kettéharapni egy kedves mosolyt, úgy, hogy csak a roppanást követő csend maradjon, véres sártól maszatos kézzel összetapogatni a nesztelenül lehulló fehér lepedőt, kedveskedve szólni Istennek, hogy mutassa a markát, és észrevétlenül - hogy ne lássa - madárszart csempészni bele pssz! hallgasd... nyikorognak a fogaskerekek, gördül felém a semmi
