Irodalmi Szemle, 1990

1990/5 - Kövesdi János: A láger (elbeszélés)

Kövesdi János- Ezek még kikotorják a bundáját a latrinából, és idehozzák - suttogta Vámos. '

A kapitány pedig átnyújtva az utolsó falatot az egyik tisztnek, nekünk is elpanaszolja mérhetetlen bánatát.- Szerfölött aggódom szegény Hedvigem miatt.

Szóval nőstény volt a nyavalyás, suhant át rajtam. Meg is üli a gyomrodat!- Reggelre előjön, Ion - vigasztalta az egyik társa. - Sose aggódj.- Egész biztos, hogy előjön - súgtam oda a többieknek -, csak nem kék színű lesz, hanem szép sárga...

Pali, ez a budafoki strigó azonnal felfogta a célzást, és elkezdett kuncogni.

A kapitány, kíváncsi természet lévén, nyomban megkérdezte min nevet.

Pali szó szerint lefordította neki a dolgot.- Sárga? - harsogta a kapitány. - Gondolja, hogy heccből átmázolják nekem? A társaink szeretik a tréfát. Minden kitelik tőlük.

Miután alaposan kikacagta magát, megint a tűzhelyhez lépett.- Sehr gut - mondta. - Sehr schön...

Azzal fogta az egyik csajkát, és átválogatta bele a vastagabb darabokat: a combokat, a mellrészeket. Csak a nyakát és a két csupacsont oldaldarabot hagyta ott...

A megmaradt húst természetesen mind átengedtük Palinak.

Aztán lefeküdtünk.

A pompás bécsi macska persze reggel sem jött elő. És hogy később előkcrült- e, s ha előkerült, milyen színű volt, azt mi ketten már nem tudhattuk meg, mert a sors úgy hozta, hogy másnap elvezényeltek az Uraiba fakitermelésre.

És már nem kerültünk vissza Szimferopolba.