Irodalmi Szemle, 1990
1990/1 - M. Csepész Szilvia: Szárnyalás; Átjáró/mindig másról van szó (versek)
M. Csepécz Szilvia Szárnyalás a képesség a mozdulatra felülsz felállsz majd szárnyra kapsz szökevény hangszálak hátramardt ritmusa lassítja az ívet repülsz lebegsz aláveted magad sosincs ez másként tested viszi a verset hullajtja tollát a strófa megíródnak az utcák a járdán térkép-testek ahonnan felszálltál a hely visszazárul Átjáró mindig másról van szó kitapintható szerelem mellettem rácsok én most már nem politizálok csend himbálja verőfényem testemet véres kövek hajnalom egyetlen nincsem sötét bendőm öleli akarom érintésed a semmibe ködlő szavakkal rángó villamosok a hídon csigolyákig feszülő zajjal nem találom a törvényt az ingerek megrepednek ki helyett súlyosulnak méhemben a szerelmek kényszerét sebzett vázam ágyékom árnya rejti menekít veszett imákba árnyékom ittfelejti
