Irodalmi Szemle, 1990
1990/1 - Ravasz József: az idomár, avagy a vers állat(tan)a; bilincsbe vert napjaimról (versek)
Ravasz József arénát viselek az elmémben ostorral magamhoz szelídítettem a verset? vers-állataim! hiábavalók ezek az edzések nincs térdreereszkedés egymás hátára mászás a tűz imádói vagytok Til a szememből kiszűrendő fényt is elnyelitek ez az állatszelidítés sohasem lesz mutatvány tapssal ajándékozott mikor már belém mart a vers valamilyen más fény végett láthatalanságomban bilincsbe vert napjaimról ez ideig az éjszakák a bűneimet leplezték volt abban gyilkos (ság) öngyilkos (ság) házasság (szédítés) és még miegymás: 6, jajl már elmúltak az éjszakák s bilincsbe vertek a napjaim: rabkoszton tengődni e pompás korszakban lehet-e megalázó — ha azt a költő kérdezi? étlen-szomjan NEM lehet AZ szenvedés! közeleg a vég s most nem az óra üt (bennem visszaígazított óramutatók) az idomár, avagy a vers állat(tanja
