Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Ivan Klíma: Lingula (elbeszélés)
Ivan Klíma volna magát. - A filmnél. Az archívumban. Ha már annyira tudni akarod.- Érdekes lehet.- Roppantul! Azelőtt könyvelésben dolgozott, nem is álmodott ilyen vagy ehhez hasonló munkáról. Naponta négy film. Marlon Brando, Laurence Harwey. Alain Delon, azok a csókok, utcasarki találkozások, a toalettek, vacsorák, bárok, zenekarok, csillagok, Cybulski, Marylin Monroe, May Britt, véget nem érő sztriptízek és sejtetett nemi erőszak. Háború, borzalmak és boldog találkozások. Munkasikerek. Vasutasok, esztergályosok és bányászok új kapcsolatokat keresnek. Huligánok. Gyilkosság a fürdőszobában és gyilkosság a néptelen országúton. Sok néptelen út. Szürkület és pirkadat a néptelen országúton. Parkok. Padok a parkokban. Fogócska a parkokban. Robogó vonatok. Országutak fényei az éjszakában. A világ az esőverte ablakon keresztül. A magány költészete. A diszharmónia költészete. A háborús romok költészete. A lombok közt átszűrődő napfény költészete. Az első csók költészete, ami után már semmi sincs. Ami után minden még csak kezdődik. Mindent ismert. Az elhallgatott mondatok, befejezetlen mozdulatok hatásossága. A sejtetés hatásossága. A hátulról filmezett vetkőzés, az elhajított melltartó, a meztelen combok, a kebel domborulatáig meztelen nyak ingere. Az az inger, amellyel az elfedett meztelenség hat - a pokróccal, sötétséggel, asztallal, fürdőlepedővel, hiányos gombolású pongyolával takart vagy a spanyolfal mögé rejtett meztelenség ingere. Ismert mindent. Pontosan tudta, miért nincs értelme az életnek. Pontosan tudta, miért van értelme az életnek.- Én a férgekről meg hasonló hülyeségekről tanulok - mondta Tomáš. - Holnap vizsgázom. Lassan ballagtak felfelé a hegy hosszan elnyúló lejtőjén, csak fönn a tetőn álltak meg egy alacsony, kopott kápolna előtt. A hegycsúcs túlsó oldalát meredek mészkőszirt zárta le, a mély völgyben folyó csillogott, a folyótól sötét ösvények kígyóztak több irányban. A messzi látóhatárt párhuzamos hegyvonulatok alkották.- Nézd! - lelkendezett Tomáš. A leány fáradt volt, lába égett a cipőben. Le kellett volna húznom, jutott eszébe, micsoda ötlet volt, hogy tűsarkúban jöttem! Meg egyáltalán micsoda őrültség: az éjszaka kellős közepén itt állok egy ismeretlen sziklán, ha valaki ilyet mesélne magáról, soha el nem hinném.- Na mi lesz? - szólalt meg. - Csak nem bámészkodunk itt ítéletnapig! Tomáš megfordult, és óvatosan lenyomta a rozsdás kilincset, a kápolnából rég elhervadt virágok és égett viasz langyos illata áradt. Az oltárról a Mária-szobor halotti arca nézett le rájuk, a padlón agyonkoptatott szőnyeg.- Mit csinálunk itt?- Semmit - felelte Tomáš. - Egyáltalán semmit. Vagy imádkozni akarsz? A leány fáradt volt, leült a szőnyegre, nekitámaszkodott az alacsony talapzatnak, amelyen a kicsiny oltár állt, állát a térdére fektette, s behunyta a szemét.- Olyan különös csend van itt! - suttogta.
