Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - Cselényi László: Bevezetés a szépirodalomba (E-montázs)

sikere ellenére sem volt állítható, hogy a szerző hajbókolt volna a közönségízlés előtt. Sőt. Ám A szív segédigéi mégis mintha errefelé (is) kacsingatna. Igaz, hogy csak mintha, mert valójában sokkal többről van itt szó: arról, hogy az avantgardizmus eszközeivel kifejezhetők-e egyéni, szentimentális, banális stb. történetek, avagy megfordítva, egyéhi, banális, szentimentális történetek beleférnek-e a kísérleti irodalom kereteibe?

Nos, a kísérlet, úgy tetszik, jobban sikerült, mint ahogy elvárható volt. Haldokló édesanyja természetesen az avantgardista írónak is van, s noha Esterházy tesz arra kísérletet, hogy „elprofanizálja” édesanyja haldoklását, mégiscsak úrrá lesz rajta a megdöbbenés, s a két véglet, tragédia és profanizálás egyensúlyba kerül. Íme, egy példa:

A sírhatnék bennem úgy mászik, mint egy undorító állat. Valami szőrös, lucskos csomó, görény például. Vagy kölyöksakál. Vagy egy hájas patkány. Nagy üres terek váltakoznak bennem fekete, súlyos terekkel. Az átvezető folyosók a belek. Gyomrom állandóan korog. Finom ételekre tudok gondolni csak, borjúcomb trüflivel. Csatornabűz van bennem. Nincs. Nincs. Nincs semmi. Egy anya van ...

íme, a csoda. Hogy lehet ezt is. Hogy lehet így is. És hogy Esterházy, amellett, hogy jó író, méltán népszerű író is. S az ő utcájába becsalogatott olvasók talán tovább is elmerészkednek a modern irodalom országúján: talán eljutnak Szentkuthy Miklósig, Hamvas Béláig, talán Beckettig, Joyce-ig is. Talán.

Az tud beszélni, aki reménykedni tud, s viszont — idézi mottóként Esterházy Wittgensteint.

Élt egyszer egy Olvasó. Szegény, ide-oda vezették — kelet-európai Olvasó volt —, ám nemcsak az orránál fogva, hogy tudja meg, mi a dörgés, hogy merre hány centi, hogy hol lakik az Úristen, hogy merről esik az ajtó sarka, merre a lakatja, hogy fedőként tudja, mi fő a fazékban, s tudja a járást, mint a tarka macska a házhíján és nemcsak a Szépséges Irodalomba, hanem már a bevezetésbe is kezdték bevezetni.

Rekonstruáljuk a történteket: Az 1950-ben született, így még mindig csak 37 éves Esterházy Péter csodagyerekként robbant be a magyar prózába. Két novelláskötet után huszonkilenc évesen adta ki Termelési regényét, aztán évente a Bevezetés a szépirodalomba egyes részeit. És most, Íme, kezünkben az egész tomus. Mindaz, ami belőle az évek során megjelent külön-külön, de nem csak az, s nem az akkori sorrendben. Mert a ciklust most például a kötetben még ki nem adott, A próza iszkolása című írás „vezeti be”, a Fuharosok, és A szív segédigéi mellett az egész mű legizgalmasabb szövege, található továbbá a gyűjteményben operalibrettó (Daisy) és filmforgatókönyv-vázlat (Idő van), novella és napló, s minden, amit csak el tudunk képzelni egy ilyen kötetben. Mert a Bevezetés a szépirodalomba nem regény természetesen. De hát akkor micsoda? Bevezetés a szépirodalomba. így, ahogy a szerző állítja. Nem a kész szépirodalom, nem a kész regény, nem a kész történet; hanem a készülő szép- irodalom, regény, történet, vagy amit akartok.

Nem könnyű és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az olvasótól függ. Azt hiszem, nem is kell folytatnom, máris közölhetem: aki tudni