Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - Cselényi László: Bevezetés a szépirodalomba (E-montázs)

Cseíényi László

Bevezetés a szépirodalomba

E-montázs

Nem találunk szavakat. Meg vagyunk kövülve. Ijedten pislantunk: ennyire ki lennénk szolgáltatva kényünknek-kedvünknek? A levegő kevés, pedig van. Gyomrunk remeg a fölindultságtól; ettől úgy érezzük: nadrágunk bő. Már-már a szíj (öv) után nyúlunk. Zakónk szélét megemelve kezünket a zsebünkbe mélyesztjük, matatunk. Lábujj- hegyre állunk, majd a sarkunkra ejtjük magunkat. Fejünk megrebben; a matatás fölvesz minden található ütemet: hintázásunkat, a fejét, a szivét. Mi már eztán bármit gondolhatunk? Ennyire ki lennénk szolgáltatva a viszonyainknak?

A Termelési regény (kisssregény/ valóban rendhagyó mű a maga nemében. Az avantgardista kísérletekre kevéssé fogékony magyar szakmai és olvasói közvélemény ugyanis oly egyöntetű lelkesedéssel fogadta, hogyha semmi más, már ez is gyanússá teheti mindkét oldal előtt. A konzervatívok előtt a kísérletezés, az avantgárd hívei előtt a túlságos „közérthetőség” kellene hogy gyanússá tegye a sokévi norma szerint, ám Esterházy sikere ellentmondani látszik minden eddigi tételnek. A konzervatívok azért ünnepük, mert az avantgardista álarc mögött nagyon is vérbő, mai s „realista” történet lapul, míg a kísérletezés hívei nyilván annak örülnek, hogy az alig harmincesztendős szerzőnek olyasmi sikerült, ami csak keveseknek, vagy senkinek (legalábbis magyarul]: hogy ti. a legkorszerűbb, minden vélt vagy valódi hagyománynak fittyet hányó „regény” álarcában egy gáncs nélküli, vérbő modern próza tőrt be a mai magyar irodalom élvonalába, ráadásul el nem hanyagolható közönségsikert aratott vérbő próza!

Esterházy Péter huszonhat évesen is kész, érett egyéniség, kirobbanó nyelvi képességekkel. Könyve túllépi a gyerektörténetek illetékességét... A Fancsikó és Pinta — úgy érzem — új magyar írót avat — írta Kis Pintér Imre tüstént az első Esterházy-könyv megjelenésekor s a második kötetkor (Pápai vizeken ne kalózkodj!) ezzel egészíti ki mondandóját: E. P. mégiscsak a legjobb magyar írók egyike, s van abban valami nagyon is nyugtalanító, ha ily könnyed nagyvonalúsággal rakja tisztába a művészetet. S konklúziója: ott van a kezében Ariadné fonala, csak legyen kedve vállalni a nehezebb utat.