Irodalmi Szemle, 1990

1990/4 - Grendel Lajos: Thészeusz két szék közé esik, majd eszmét cserél Istennel (regényrészlet)

Thészeusz két szék közé esik. majd eszmét cserél Istennel

mi szűrt nconfényt csurrantott az arcunkra, kísértetiessé torzítva amúgy polgári vonásainkat. A grafikust alig bírtuk lerázni. Mindjárt ezután Imolán őszinteségi roham tört ki, és bevallotta, hogy már többször járt a fiú műtermében, de egyszer sem feküdt le vele. Csupán levetkőzött, mialatt a fiú csendben maszturbált, huzat lebegtette a függönyt, és a lemezjátszóból a Walkúr szólt.- Kedves és nagyon tehetséges fiú - áradozott Imola. - Biszexuális.

Egy estére ez több volt a soknál. Szomorúan állapítottam meg, hogy nem vagyok se kedves, se tehetséges, se biszexuális, viszont van egy feleségem meg egy fiam, és haza kell mennem. Eszembe sem jutott, hogy tévhitben élek. Hogy feleségem csak volt, a szeretőm pedig nem szeretőm és bolond. Kalánusz elvtárs, a göndör hajú fiatalember nagyon jómódú és befolyásos család sarja volt, új arisztokraták leszármazottja, és akárcsak a trottyos orvost, őt is érdekelte a történelem. Kedvenc időtöltése az volt, hogy ólomkatonákkal játszott, férjes asszonyokat csábított el, és építészmérnöki diplomáját berámáztatta és kiakasztotta a szobája falára. Ezeket a fontos információkat Olgától szereztem be róla röpke tíz perc alatt. Kalánusz elvtárs azonban nem azért jött, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásának a körülményeit vitassuk meg, hanem hogy elvigye a feleségemet. De ebben a dologban is Olga volt a szóvivő.- Úgy döntöttem, hogy Attilával néhány hónapra Pistához költözünk. Pista a szeretőm - mondta nemes egyszerűséggel, példásan őszintén.

Ilyen egyenes beszéd után nem marad más hátra, mint hogy az ember előhúzza a bicskáját, vagy beadja a derekát. Bicskám nem volt, derekam igen.- Szereted őt? - kérdeztem.- Még nem tudom - vallotta be Olga. - Majd elválik. Attila nagyon megkedvelte Pistát és Lacika mintha a testvére lenne.- Azért jöttem, mert nem akarjuk önt becsapni - kotyogott közbe Kalánusz elvtárs. - Egyébként sem dőlt el még semmi. Olgának kell választania, és Olga nagyon ragaszkodik önhöz is.- Remekül tettétek, gyerekek - mondtam. - És az nem zavar téged, kedves konkurencia, hogy nejem szemmel láthatólag jóval idősebb nálad?

Mielőtt ezen Kalánusz elvtárs eltűnődhetett volna, Olga lépett be fülsiketítőén a beszélgetésbe.- Hogy érted azt, hogy szemmel láthatólag?- Szó szerint - mondtam.

Kalánusz elvtárs sietett Olga segítségére.- Ezek felszínes szempontok.

Én a fogamat csikorgattam.- Jól van, akkor próbáljátok ki, gyerekek.

Olga hadonászni kezdett, és még mindig fenyegető volt a hangja.-Ne szólíts minket gyerekeknek. Teljesen elzüllöttél, Ákos, teljesen. Magadra vess, hogy idáig jutottunk.

Mialatt én, megfogadva tanácsát, félénk pillantásokat vetettem magamra, Olga két bőrönddel eltávozott. Az egyik bőrönd az enyém volt, megígérte, hogy azt rögtön kiüríti, és még holnap visszahozza. A bőröndöket, természetesen, Kalámusz elvtárs cipelte. Távozásuk nyomán a magány szele kezdett fütyörészni a szobában, és egész éjszaka úgy fütyült, hogy le sem hunytam a szememet.