Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - Kőszegi F. László: Mit lát Farkasbarkas a kút fenekén (elbeszélés)

Még felébredés előtt kezdődik a dolog. Valami furcsa, nyomasztó álmod van. Izzadtan ébredsz, végiggondolod. Nyugtatod magacf, csak álom volt. Az aktuális nyomor most kezdődik.

Apró részletekben sorolod magadban a lehetőségeket. A sor végén ott áll, hogy túl lehet élni. De ez nem nyugtat meg.

A szorítás mélyén a zsigerekből tolakszik felfele. A szíved felé. Észre- veszed, hogy nem is a szív. Illetve nemcsak a szív. A gyomor is. A gégéd savat lök a szádba. Elzsibbadnak a fogaid, milyen nevetséges, a fogak is zsibbadhatnak el. Vásik a tarkód, a hányinger kerülget. Megmozdul a kismadár is odabenn. Kirohansz, már köhögve-fuldokolva, hánysz. Izzadtan tocsogsz, egyszer fenn, másszor lenn. Fenn-lenn. Fennlenn. Köhögve, fuldokolva káromkodsz az asztmára, pedig nem is asztma. Nem szűnik a köhögés, most mindenre allergiás vagy. Nyeled a ritka, sós nyákot. Fújod a taknyodat a mosdóba, de sosem érsz a végére, mert állandóan újratermeled. Pillanatok alatt. Seftelhetnél a nyálaiddal. Nem, nem vagy dohányos. Fáj a hasad. Fáj a melled. Megfájdul a fejed az erőlködéstől. Újabb és újabb hullámokban önt el a veríték. Nézed magad a tükörben. Kétcen- tis csótányok bámulnak bambán a fogmosó pohár mögül.

Piciny csótányfiókák vergődnek a mosdó szélén. Tudod, még tíz perc, és a harákolás elmúlik. Lemosod az arcodat huszadszor, kiöblíted a szádat. Ä veríték diszkréten újra előfon. Ilyen lesz a mai nap. A lépcsőn lefele már ugrándozol, miért is szorongtál?

Bagatell dolgok, mindenki kiröhögne, ha elmondanád, miért is szorongtál. Miért volt a mai produkció. Húszfilléres nagyságú fekélyeid vannak, a gyomordoki csak azt tudja tanácsolni, hagyd abba a stresszes életmódot. Haljak meg? Anginás panaszaid vannak, kiismerhetetlen asztmád, amely nem is asztma, cukor, amelyről semmit sem tudsz. De ha nincs baj, remekül érzed magad. Élsz. Sosem cserélnél a kómásokkal, még kevésbé a sportrovatosokkal. Lépésről lépésre közelíted meg az elgazosodott építkezés Csipkerózsika-álmait. *

Megérkezel, megtudod, hogy másutt kezd a parti. Jó. A másik helyről jobb esetben csak az első helyre kell visszamenned. Neki lehet állni, behozni. Teszed ide, teszed oda. Teszed vissza. Nem jó, mozogsz. Úgy érzed, nincs az a teher, amit el nem bírnál. Mégis ez lesz jó. Jobb. Nem tudjuk? Elhozod, visszaviszed. Ez a dolgod. Felveszed. Arrább teszed. Nehéz? Nem nehéz. Mozogsz, ötvenéves vagy? Ki hívott éppen ide? Minek jöttél? Mozogsz, szívesen. Mozogsz, mert megalszik a véred. Anyagot. Anyagot. Nincs anyag? Megint faanyagot, vasat, betont. Van anyag. Meleg van. Por van. Esik az eső, a taligák csúsznak. Az a gödör még nagyobb lesz. Kiástad? Nem jó, vissza minden. Visszatakarod. Mégis jó volt, kiásod újra. Nagyobb lett az alap? Vésőt. Kalapácsot. Légkalapácsot. Nagyon jó, hogy van ez a munka. Ráz? Ráz. Az a dolga. Minek ennyit? Kevés? Kevés. Tedd, ide tedd. Hó esett? Lapátolod. Sár van? Felszárítod. Ez a te dolgod, jó, hogy van. Mi lesz, ha nem lesz?

De nincs szerszám? Szerezz, találj ki valamit. Nem vagy partizán? Kár. Ellopták? Lopd vissza. Vigyáznod kell. Aki nem lop, a családját lopja meg ... Nem is vételeztél? Nincs a raktárban? Szerezz, szerezz, sze-