Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - Kőszegi F. László: Mit lát Farkasbarkas a kút fenekén (elbeszélés)

rezz!... Mész, nem találgatsz. Hogy miért ülünk? Ki nem b . . . le? Normális dolog. A szokott szervezés. A szokott anyagellátás. Ekkor úgy rémlik, a légnek sűrűjén látatlan égnek füstölők, s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál...

— Szidod a kommunistákat? Ne tedd, barátocskám. Tehetnek róla? — A Kozmosz tengerikagyló-súgásából figyelmeztető zörejek pattintgatják álom-léted perceit egymáshoz. — No jó, az anyagellátás. No jó, a szervezés, egy kicsit. No jó, az anyagellátás, egy kicsit. No jó, a munkaerkölcs. De ezeket magatok csináljátok, barátocskám. Hogy a dolgok összefüggenek egy kicsit? Egy kicsit? No jó, egy kicsit. Hogy teljesen? Hogy a munka így ... nemnemnem ...

Forradalomban élünk, barátocskám. Nehéz időket élünk, barátom. Hogy hogyan lehetnek állandóan nehéz idők? Mit gondolsz, meddig lehetnek? Szidod a kommunistákat? A kapitalistákat miért nem szidod? A munka munka. Senki sem csinálja meg helyetted. Ne szidd a kommunistákat, öcsi. Milyen szakmát tanultál? Gondold meg, mi a helyed. Meg kell teremtenünk az új világot. Megmondom, barátocskám, téged be kellene csukni. Már voltál? Nem megmondtam? Odavaló vagy, barátocskám.

Édes pofám, mit akarsz még? A k ... életbe, gyerekek, ez az ember nem tudja, mit akar. El akarsz menni, barátocskám? Elmehetsz. Sőt! Hogy már sokszor mentél? Hát nem megmondtam, milyen ember vagy? Te ilyen ember vagy, barátocskám. Gyerekeid vannak? Ki csinálta a gyerekeidet? Gyerekek, ki csinálta a gyerekeit? Hallgatsz? Miért hallgatsz? Beszélsz? Pofázol? Mit pofázol? Kinek pofázol? Röhögsz? Az más. Azt szeretjük. Bolond vagy, barátocskám, kész bohóc.

Nem erről álmodtál? Álmaid vannak? Hétszentség, hogy bolond vagy. Dolgozz, majd alszol, mint minden rendes ember. No jó, ez egyszer meg- úsztad, barátocskám. Mit gondolsz, ki az Isten vagy te? Gyerekek, ez az ember annyiszor cserélt munkahelyet... Nem tudja ez a f... kalap, mit akar. No jól van, gyerekek, sz... t se csináltunk ma. Nyomjátok meg, gyűlésre megyek. Álomkóros, Jól van, elmondom .. . mit akartok már itt megint, ezen az építkezésen. Csak nehogy megint baj legyen belőle ... Más fejek gondolkodnak itt... más gond)aik is vannak az embereknek ... mint ez az állandó nyögés itt, nálatok. Azt hiszed, nem tudják ezek, mi a probléma? Mit gondolsz, mi a dolgunk? Mit? Hogy már ezerszer megtárgyaltuk? Tenni kellene ellene? Jól van, rímel. Feltaláltad az ütőeret. Menj a p ... ba, ember, elegünk van belőled. Dolgozz, pofa be. No jól van, gyerünk, gyerekek, nyomjátok meg ... És a hang, a zörejek, amelyek mélyen beivódtak a csontok barlangjaiba, ki tudja, milyen bonyolult kódok hatására, lassan elindulnak, és felszivárognak a képzeletemig. Elalszom egy pillanatra, a lemurok rég elhallgattak. Most már csak a skót ezreddudás dudál gyönyörű, sziklás muzsikákat. Még nincs itt a hajnal, még csak szürkül.

Este a fiamnak meséltem mesét a Piroskáról meg a Farkasról. Mit lát a Farkasbarkas a kút fenekén, kérdezte, és elgondolkodom. Somolygok. Nem mondtam tovább, hogy Farkasbarkas Anyucit, Apucit és a Kisfiút látja, ahogy a tévé előtt kuksolnak, és megvannak maguknak. Azt mondtam, hát mit is láthatna, vizet lát, iszapot lát, esetleg kígyót-békát.