Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - M. Csepécz Szilvia: Idők; Elneveztük (versek)
M. CSEPÉCZ SZILVIA Idők (kívül a lélegző tömeg bent ég a lámpa) egy kisgyerek karjára kakas repül szerelmes fejét mellére hajtja mindent szabad lobognak ketten mentené a némaságot verejtékező ágyunk uram elestünk átvonulnak rajtunk tükörképeink találkozás a fekete földdel harmadszorra zászlók lobognak megtagadva a napot egymást 1989 Elneveztük mozdulatlan vagy a diófa zuhogó sátra én papírruhában szemérmetlen magány amerre jártál rajtad formázok magamnak szájat testrészeket fájdalmadig érnek ráncaim levetett szeretők cipőnkbe füvet bőrünkből az utcára lépni
/
