Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Morvay Péter: Nemzetek és nemzeti kisebbségek (Beszélgetés Székely András Bertalannal)
Nemzetek és nemzeti kisebbségek Beszélgetés Székely András Bertalannal- Kérlek, mutatkozz be olvasóinknak, ä mutasd be a Nemzetiségügyi Kollégiumot és Titkárságot is, melynek főtanácsosa vagy. 9 Az évtizedekig teljesen passzív, mind a határon túli magyarok, mind a magyarországi kisebbségek irányában meglehetősen formális magyar kisebbségi politika aktívabbá válásának jeleként a nyolcvanas évek közepén megindult egy változás. A változás sarokpontja talán az Európai Kulturális Fórum, a helsinki utótalálkozók egyik jelentős állomása volt. Azóta Magyarország csatlakozott több nemzetközi kisebbségvédelmi kezdeményezéshez, illetve a kisebbségvédelem kezdeményezőjeként is fellépett. A változások ezen sorába illeszthető bele a Nemzetiségi Kollégium megalakulása is 1989 áprilisában, egy kormányhatározat alapján. A Nemzetiségi Kollégium később Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiummá változott, kifejezve azt a különbséget, amely az anyanemzettel rendelkező nemzeti kisebbségek és az anyanemzet nélküli, más fejlettségi fokon áiló cigányság és zsidóság között megmutatkozik. A Kollégium feladata a tanácsadás és véleményezés a kormány számára minden olyan kérdésben, amely a magyarországi kisebbségekre és a határon túli magyarságra vonatkozik. Mintegy kilencvenfőnyi tagsága társadalmi munkában látja el feladatát, másutt van főállásban. Az ő munkájukat egy nyolc-tíz főnyi főállású, szakértőkből álló titkárság segíti. Ennek a titkárságnak a munkatársa vagyok. A titkárság vezetője Tabajdi Csaba miniszterhelyettes, a Kollégium elnöke pedig a társadalompolitikai feladatokat ellátó államminiszter, Pozsgay Imre. Talán érdemes elidőzni a kollégium összetételénél. Tagáságát négy fő kategória képezi. Az első kategóriába a szervezetek, intézmények (minisztériumok, egyházak, nemzetiségi szövetségek) képviselőit sorolom, akik szoros kapcsolatban állnak a kétféle típusú kisebbséggel. Rajtuk kívül állandó egyéni tagok is vannak, akik mind a határon túli magyar, mind a hazai nemzeti kisebbségek ügyei intézésében hosszú évek során bizonyították felkészültségüket; nagy tekintélyű közéleti-kulturális személyiségekről van szó. A másik két kategória a két albizottság tagsága, tehát a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek albizottsága, illetve a határokon túli magyarokkal foglalkozó albizottság. A hazai kisebbségi albizottság tagságának mintegy 70 %-a kisebbségi ember, tehát a korábbi gyakorlattal ellentétben, amikor nélkülük és róluk döntöttek, ebben az esetben több mint kétharmados a többségük. Minden lényeges kérdésben ők maguk fogalmazhatják meg gondjaikat, s ez kerül javaslatként továbbításra a kormány elé. S most beszéljünk talán az érdemi munkáról. Májusban én voltam az első fecske ezen a titkárságon; májustól októberig tehát gyakorlatilag egy személynek kellett intézni minden ügyet. Természetesen ez nem érhetett el olyan hatásfokot, mint az október óta kiépült 8-10 fős titkárság, szakosodé munkamegosztással. Október óta feszített munkával próbáltuk a felhalmozódott gondokat, kérdéseket napirendre tűzni. Például a kisebbségek országgyűlési képviseletének kérdésében mi terjesztettük fel először azt a tervezetet, amely
