Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - Kőszegi F. László: Mit lát Farkasbarkas a kút fenekén (elbeszélés)

lehet, teszünk. Kölcsönt veszünk fel, ha adnak. Amikor kifizettük, fellé- legzünk. Vehetünk fel újból.

Nem szeretjük a lakótelepet, de amikor hazatérünk, bekapcsolhatjuk: Becsukjuk az ajtót, leülhetünk. Megfürödhetünk. Főzhetünk, vége a napnak, marháskodhatunk. Mintha kicseréltek volna. Akár vidéki házban is állhatna ez a lakás. Ott van a képtapéta, akár kertes villa is lehetnénk. Ne nézd az ablakot, a tévét nézd. A gyerek a tévé előtt eszik, kiskorában ott bilizett. Az asszony ott kötöget. Én ott olvasok. Elviseltetik. Elviselhetőbb.

Orwell azért egyben tévedett. Nem néz vissza a képernyő. Minek. Nyolcvankilencben már fölösleges.

Bőgnek a magnók, üvöltenek a hi-fik. Nyekeregnek a lemezjátszók, szól a rádió. Képmagnók ontják a koszt. A tévé szegénykék lelki betevője. A képernyő nem néz vissza, de már mi sem.

Csontig hatoló nyomor. Hajnal előtti órákban ez az, ami elgyengít, és sokszor arra is képessé tesz, hogy elaludjam.

Csontig hatoló nyomor. Kocsonyává integráló szürke unalom. Szecskává porciózott alsó középszer. Az általános középfinom. Csillagászati távolságban lebeg fenn. Mi lebeg? Felettünk. Felettünk a piramis. Ez itt Dante poklának gipszöntvénye. Ez itt unalmas, mint egy... A szürke szamár belefött a ködös hallgatásba. A szürke szamár halála. És persze a szerelem. Kismillió lelkitörpe. Lelkiszegények kalandjai. A jól megírt sz... A sz...ul megírt unalmas katasztrófa. Unalom a tornádó közepén. Tökig a semmiben. Tökig a. Tökig a várakozásban. Mire?

Anonim tömeg. Madarak. Rövid orrú, hosszú orrú, kerek állú. Sovány, dagadt. Hímek. Fiókák, már-már kirepülni. A fészkek. Magasan, alacsonyan, elbújtatva, kirakatban, de zömmel egyformák. A fészkekből öregek dugják ki, nyújtogatják a nyakukat. Várnak a halálra? A fiatalokat várják? Ma mindenki öreg. Madarak. A tömeg repülés helyett hömpölyög, tülekszik.

Helyet talál mind. Ki-ki harcol a helyért. A gyengébbek riadt szemekkel leselkednek. Fineszek. Ügyességek, generációról generációra. Egyforma sorsok. Ki tud többet? Icipici különbségek. Fészekaljak. Szárnyrakapások, leszállások. Fiókák, tojók, kakasok. Kétlábúak. Szárnyak helyett a kezek. Egyenes járás. Sárkánygyíkok utódjai? Tülekedés, tülekedés, tülekedés. Dörgölőzés. Elfordulások, násztánc. Dialektika. Úristen, dialektika. Eklektika, praktika, filatélia. Kvantumbiológia, haptotropizmus, kommunizmus. Dialektika. Ki az a Kiki? Növény? Rémlátomás?

Egyszerű jelenségek a Földön. Hegyek. Víz. Felhők. Éjszaka, sötét. Nappal. Nap. Eső. Szél. Egyszerre tegnap, holnap. Most. Enyém. Kié? Millió apró, tipegő lábacska. Millió csőrke. Tolikabátok. Ablakok, millió fészekből. Millió apró akarat. Várakozás. Hatmilliárd madár. Galaktika.

Én. Atyaúristen, ki az az én? Miért? Minek? Magunkról mégsem tudunk lemondani. És a sírok. Temetők. Porladó madárcsontok. Ettől leszek ski- zós, magammal beszélek.

jó a szorongás. Megóvja az embert a kotonárus-mosolytól. A sportrovatos- léttől. A kómától, amelybe sokak az első seggberúgás után estek: életfogytiglan.