Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - N. Tóth Anikó: Ciconia Ciconia (elbeszélés)
Ciconia ciconia Méhes Margit a városba ment cipőt venni, amikor hirtelen vihar kerekedett. Könnyű nyári ruhája átázott, s az asszony, mit sem törődve a hidegre fordult idővel, a nagy széllel, egész nap a boltokat járta, és a vasútállomásról is gyalog ment haza. Estére magasra szökött a láza, de nem akart orvost. Életében nem volt még beteg. A bokrok árnyéka megnyúlt. A bürök mérges gőzöket lehelt. A fiúk lassan szétszéledtek. Izmaik feszültek, szemükben vágy villogott. Volt köztük olyan is, aki még verebet sem ölt. A tüdőgyulladást azonban nem heverte ki. A temetés után mindenki azt várta, hogy Szűri Olivér visszatér régi életmódjához. De a férfi példásan nevelte a gyerekeket, csak szombat esténként ivott meg a kocsmában néhány pohár bort. A gyerekek félnőttek, Szűri Olivér megházasította őket. Csak akkor döbbent meg, amikor csend lett a házában. Ötvenéves volt. Asszony után kellett néznie. A vezér vadászpuskájának durranása volt a jel. A fiúk támadtak. Vagy nyolc gólya esett élettelenül a fűbe, s még három sebesülten csapkodott szárnyaival. A többi madár nem menekült el azonnal, hiszen az ember sose bántotta őket. Csak a második lövés keltett riadalmat. A közelebb állók igyekeztek elrepülni, ám a távoliak továbbra is maradtak. A fiúkat megmámorosította az öldöklés. Fehér-vörös-fekete-zöld kavargás volt a rét. A felnőtt gólyák már mind elmenekültek, kétségbeesetten hátrahagyva kicsinyeiket. A fehér lábú kamasz gólyák is érezték a veszélyt, de bizonytalan szárnycsapásaik nem vitték messzire őket. Csaknem mind ott pusztult a réten. Szűri Olivér a huszonnégy éves Duducz Ilonát vette feleségül. A lány csecsemő volt még Szűri Olivér duhaj napjai idején, a legendának pedig nem hitt, ismervén a férfi békés családi életét. A nászéjszaka hullámaiban azonban megsejtett valamit, s mert kíváncsi természetű volt, azon igyekezett, hogy férje minél több időt töltsön vele a hálószoba félhomályában. Szűri Olivér sosem ellenkezett, s a ház megtelt a szerelem illataival, hangjaival. Emiatt alig látogatták őket a rokonok, ismerősök. Csak a Szűri gyerekek merészkedtek el hozzájuk, de hiába csalták ki apjukat a hitvesi ágyból, hiába beszéltek a lelkére, Szűri Olivér rabja volt Duducz Ilona ölének. Duducz Ilona az örökös ölelkezések közben megfogant, de férjét áldott állapotában sem engedte el maga mellől. Miközben varrogatta, kötögette a babakelengyét, a nagy, erős férfi ott üldögélt vele az ablak mellett, becézgette, simogatta, óvta a széltől, az irigy és gonosz szemektől. Szűri Olivér elégedetten nézte a mészárlás eredményét. Társai megkönnyebbülten sóhajtottak, jól végezték dolgukat, napokra szóló dicsőség és nyugalom birtokosai voltak. Nem nyúltak a halott madarakhoz. Mire hazaértek, besötétedett, és a vacsora az asztalon gőzölgött. A Szűri gyerekek nem az örökséget féltették, hiszen az öt testvér között amúgy is felaprózódott volna, hanem apjuk egészségét. Szűri Olivér ereje azonban új házasélete során sem fogyatkozott, a születendő gyermek mintha inkább megsokszorozta volna, annyira, hogy néha Duducz Ilona is attól tartott, férje szétrobban a benne feszülő erőktől. Attól kezdve egyetlen gólya sem költözött a vidékre.
