Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - N. Tóth Anikó: Ciconia Ciconia (elbeszélés)
N. Tóth Anikó A várakozás pirosra festette a házaspár arcát, szemük összecsillant, amikor az apróság megmozdult, egy idő után már szavak nélkül is beszélgettek, csak a napokat számolták fennhangon. Amikor Duducz Ilona ideje elérkezett, a bába azt mondta, hatalmas fiúgyerek lesz, ? naponta kétszer megnézte az asszonykát. A csöppség jól érezhette magát odabenn, mert nem jelezte jöttét. Duducz Ilona eleinte nem is bánta, hogy várandóssága elhúzódik, hisz olyan meghitten üldögéltek férjével az ablak melletti karosszékben. De amikor még két hét múlva sem történt semmi, nyugtalankodni kezdett. Orvost hívattak, de nem tudott segíteni. Duducz Ilona sírdogált néhány napig, aztán nem bírta tovább a tétlen ül- dögélést, s fel-alá járkált a házban. Szűri Olivér aggódva követte, nyugtatta, ölelte. Duducz Ilona terhe egyre nehezebbé vált, úgy érezte, húzza, egyre lejjebb húzza, a föld alá. Levegő után kapkodott, őrjöngött, rohangált, Szűri Olivér pedig hűségesen a nyomában, néha a bába is kísérgette őket, hosszú napokig a szemüket se hunyták le a nyugtalanságtól. Szűri Olivért régi indulatai fojtogatták, de igyekezett uralkodni magán, kedves volt, gyöngéd. Duducz Ilona sikoltozott, nyögött, ököllel verte a hasát, mígnem egy éjjel a hitvesi ágyban álomba nyomta őket a fáradtság. Duducz Ilona még kakaskukorékolás előtt felült, s anélkül hogy fölébredt volna, körbejárt a házban, megigazította a félrecsúszott asztalterítőt, helyére tett egy felborult poharat, majd a babakelengyés dobozból kivett egy kötőtűt. A holdkórosok biztonságával tért vissza a hálószobába, és a kötőtűvel szíven szúrta Szűri Olivért. A gyilkos szerszámot az elmozdíthatat- lan szekrény mögé rejtette, majd visszabújt a dunnája alá. Fényes reggel volt, amikor fölébredt. Szűri Olivér merev, hideg testtel feküdt mellette. Duducz Ilona nem emlékezett tettére, s mivel a gyilkosságnak nem maradt nyoma (a férfi barna inge amúgy is foltos volt, a két csepp vér nem számított), szívrohamra gyanakodott, és fölvisított. A bába, aki éppen akkor érkezett a Szuri-házba, berontott a hálószobába. Ügyet sem vetett a már kékülő hullára. Csakhamar megindította a szülést. Március végi, napfényes délelőtt volt. Akkor érkeztek az első gólyák.
