Irodalmi Szemle, 1990

1990/4 - N. Tóth Anikó: Ciconia Ciconia (elbeszélés)

Július közepe lehetett, langyos alkonyba hajló délután. Alig mozdult a levegő, Szűri Olivér kilépett az erdőből, nyomában a társaival. Egész nap fészkeket fosztogattak. Hajukat összekócolta a bozót, kezük ragacsos volt, szemükben fáradt fény csillogott. Némelyiküknek a gyomra is kórgott, de nem mert szólni, tartva a vezér haragjától. Engedelmesen bandukoltak a bokrok mellett. A vezér egyszer csak megtorpant.

Szűri Olivér magas, széles vállú férfi volt, a környék leghíresebb verekedője, kocsmák állandó látogatója. Kedvtelése az orvvadászat és a szerelem, áldozatai vaddisznók, őzek és telt csípőjű asszonyok voltak. Vért eleget, börtönt is látott már, amikor a rokonság rémületére feleségül vette Méhes Margitot. A lány anyja beleőszült, de Méhes Margit csak Szűri Olivért akarta, falakat rengető kacagása, indulatai, veszélyes, vad ölelése, mértéktelen étvágya, félelmetes híre miatt.

A réten furcsa látvány fogadta őket: birkanyáj helyett gólyasereg. A nagy testű madarak feketével hímzett fehér foltjaitól alig látszott a fű. A fiúk sosem láttak ennyi gólyát egyszerre, ekkora területen. Ezt a madarat csak magányos röptében vagy a kémény tetején, fészkében féllábon állva ismerték. Percekig mozdulatlanul bámultak, a kisebbek első buzgalmukban megkísérelték összeszámolni őket. A gólyák egy része békésen álldogált, mások élelmet keresve sétálgattak. Meglepően sok fehér lábú kamasz gólya volt köztük. Szűri Olivér válla megrándult.

Szült is neki három fiút és két lányt, s a hírhedt, durva férfiból otthonülő családapa lett. Térdén lovagoltatta fiait, bölcsőt faragott a lányoknak, és felesége egyre szélesedő csípője kárpótolta a korábbi változatos gyönyörökért. Csak az asszony ősz hajú anyja rettegte békés napjaikat. Attól tartott, hogy a megfékezett indulatok egyszer majd két-háromszoros erővel újra előtörnek a férfiból. De Szűri Olivér tenyerén hordozta a családot. Nyugodt életüket csak egy nyári vihar zavarta meg.

A fiúk megremegtek, várták a parancsot, s már nem gondoltak a vacsora ízével. Szűri Olivér elküldött mindenkit, s hamarosan felfegyverkezve tértek visz- sza. A nagyobbak, ügyesebbek apjuk vadászpuskáját emelték el, a kisebbek botokkal, kövekkel, csúzlival megrakodva érkeztek. Szűri Olivér elégedetten nézett végig rajtuk, majd egy kézmozdulattal jelezte, hogy indulhatnak. Óvatosan lépkedtek. A gólyahad gyanútlanul álldogált, eszegetett tovább. Megszokták az ember közelségét.

N. TÓTH ANIKÓ

CICONIA CICONIA