Irodalmi Szemle, 1990
1990/3 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei és azok utóélete II.
a nép személyes ügyeiről elmondott Mikszáth, mégha olykor egy kicsit fel is nagyította a dolgokat. Az író szerint a hiúság, a kivagyiság is a gyarló ember tulajdonsága. S ez alól még a templomban sem tudja magát felszabadítani a szegény halandó: „Buzinkayné a szép selyem ruháit szereti mutogatni. Gáli Piroska az alabástrom fogait. Mindenki kevély valamire s minkenki szeret irigységet kelteni a többiekben. Ez az élet. És mindenki talál magában olyan tulajdonságot, amit meg kell bámulni. Ez az ember.”67 Bármennyire is istenfélő volt a palóc ember, az istenkáromlást olykor képtelen volt elkerülni. Gondja, bűne volt az Mikszáth nagyapjának is. Káromkodásból eredő bűnei miatt vezekelt is eleget. Istenben pedig épp azt szerette, hogy megbocsátó és irgalmas: „... az öreg szépen ki tudott jönni az istennel. Az isten szerette őt, szép, hosszú öregséget adott neki s bearanyozta sok örömmel, hanem másrészt ő is megcsinálta a magáét, ha hat napig szidta az úristent, hetednapon, vasárnap, megborotválkozott, fölvette legszebb ünneplőjét, rossz időben, jó időben egyaránt áthajtott a harmadik faluba Krizsnócra, a templomba (közelebb nem volt luteránus eklézsia) és egész déletőtt nagy áhítattal zengedezte az istent dicsérő zsoltárokat. (...) Hát ’iszen azért jó az isten... épp ebben van a jósága, hogy imádsággal ezer káromlást lehet az ő fekete táblájáról letörölni.”68 A fenti hiedelem még sokáig élt — s él ma is — a palóc népben. Ebecken jegyeztem le ezeket a sorokat: „Azt mondták, hogy aki káromkogyik, az ollyan rossz ember, hogy ha fog nagyon zengenyi, abba belecsap a ménkő. Megválthatta is a bűnét. Elment búcsójáróhelyekre, ott váltotta meg.”69 A búcsújáróhelyekről már szóltunk az előző fejezetekben. A gózoni Szűz Mária novellában ezt olvashatjuk Gughi Pannáról: .. ha valakinek baja van, ő a közbenjáró a boldogságos Szűznél; de már ez nagyon gyanús, hogy ami pénzt küldenek tőle az ügyes-bajos emberek a Máriának, abból egy lyukas tallért múltkor fölismert a kartali boltosnál Bede Erzsi.”70 A búcsújárásnak ennek ellenére nagy kultusza volt a későbbi évtizedekben is Palócföldön. Kékkőre, Selmecre, Szent- kútra, Máripócsra, Sasvárra jártak innen „búcsút nyerni” a buzgóbb katolikusok. Mikszáth írásaiból az is kiderül, mennyire szerette szülőföldje népe a szakrális emlékeket. Amikor például a Szent Vendelin szobor, amely Majornok és Bodok határában állott, a másik faluhoz került határrendezés következtében, a szklabonyaiak úgy segítettek a bajon, hogy az alábbi szöveget vésték a kőre: „Ezen szent Bodok község költségén emeltetvén, ámbátor most kápolnástól, mindenestől a majornoki határban vagyon, mindazonáltal a bodoki határra ügyel.”71 AZ EMBERÉLET FORDULÓI Az évezredek folyamán az emberélet fordulóinak — a születésnek, a házasságnak és a halálnak — gazdag hagyományköre alakult ki. Ez a hagyománykör tartalmilag igen összetett: értékes szokásanyagot őriz, hiedelemvilágunk ősi elemeit rejti. Mikszáth elsősorban a házasság körüli szokásokat mutatja be alaposabban. Mielőtt a parasztember Mikszáth korában lányát férjhez adta volna, összegyűjtötte annak kelengyéjét. Ez pedig komoly erőpróbát jelentett az egyes családok számára. Amikor a kislány az iskoláskort elérte, édesanyja már akkor hozzáfogott a lepedők, a törülközők, a párna- és dunyhahuzatok készítéséhez, a ruhakészlet összeállításához. A gyűjtésekből tudjuk, hogy már a múlt század hetvenes éveiben is körülbelül 20 felsőszoknya, 25 alsószoknya, 30 darab kendő, 15 ingváll, 20 pruszlik, 20 kötény, 5 nagykendő tartozott egy lány hozományához. A rókaprémes mentét, a hímzett ködmönt, a piros és a fekete pár csizmát is a lány szüleinek kellett megvenniük. Egy lány kiházasításához körülbelül három hold föld
