Irodalmi Szemle, 1990
1990/3 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei és azok utóélete II.
A VALLÁSOS palóc ember Mikszáth népe nemcsak a pogánykori emlékeket — a babonákat és a hiedelmeket, a rítusokat és a mágikus cselekedeteket — ápolta makacsul, hanem a vallás, mindenekelőtt a kereszténység tanaihoz-szabályaihoz is igazodott. Papjukat mindenütt nagy tisztelettel vették körül a hívek. Ahogy Mikszáth írja egy helyütt, még a harangszót is hozzá igazították: „Alkonyodni kezdett. Csűri Jóska, a bakter, éppen ott guggolt a falu végén a haranglábnál s csak azt várta már, míg tiszteletes uram tehenei beérnek a csordával, mert ezeknek a megérkezésétől függ vala az estének pontosan való elharangozása Bodokon.”63 A nagykürtösi evangélikus templom hangulata, az ottani vallási ájtatosság légköre szintén megelevenedik írásaiban. Humoros-ironikus sorai fel-felvillantják a felekezet tagjainak hitbuzgó cselekedeteit, magatartását és gondolkodásmódját, Istenhez fűződő viszonyát, illetve vele kialakított „kapcsolatát”. A Prakovszky, a siket kovács című művében a hívek egyfajta néprajza jelenik meg előttünk. Látjuk a „templomba járó nyáj legfőbbjeit: a kövér Csúry Mártont, aki rendesen elaludt s nagyokat hortyogott a prédikáció alatt; a buzgón imádkozó szép özvegyet, Buzinkaynét, akinek az imakönyve, amint nyálazott benne, tele volt száraz virágokkal és levendula-levelekkel.. .”64 És ott ül a hívek közt Pornya József, a rigyi pusztai kasznár is, aki ugyancsak számító volt Istennel szemben. A pörsölybe is csak akkor adott többet, ha előtte már valami haszna volt, s ebben felfedezni vélte Isten segítségét is. Az, hogy imádkozgattak errefelé esőért később is, a már fentebb említett adatközlésekből is kiderült. De jó volt a palócok és tót atyafiak — elsősorban a katolikusok — vallásossága arra is, hogy a veszélyesnek tűnő fekete felhőket is elkergettessék. A harangozó Csűri Jóska cselekedeteit már idéztük. Most a következő sorokat másoljuk ide: „No, ha most az egyszer ki nem csap az a patak s ki nem önti a bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis jó dolog keresztény katolikus falunak lenni — luteránus vidéken."85 Térjünk most mégis vissza az evangélikusokhoz. Prakovszky alakját idézve a következőket írja Mikszáth: „Az istenhez fordult, pedig az tette siketté. De tán nem Is az isten miatt jár a templomba Prakovszky. Furcsa nyáj ez itt. Ha egy láthatatlan szellem hajigálná azokat, akik valami másért járnak ide, nem tudom, hogy nézne ki a templom? Hát úgy, hogy a pap se maradna bent, mert az meg éppenséggel a hívek miatt jár be."68 Erős irónia ez persze, de az írót ezek az árnyoldalak is érdekelték. S különben is sok igazság volt abban, amit Csáky Károly Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóé lete II. rész.
