Irodalmi Szemle, 1990

1990/3 - FIGYELŐ - Zeman László: A lírafordítás kérdésköréhez irodalmunkban

egyéni és sajátos s egyben közösségi — a harmadik kötetben a kraskói költői hagyományokra visszautaló —, kulturális és etnikai, tájbeli és etikai kötöttségeket. A szálak továbbfejtésével pedig párhuzamba állíthatjuk a Tőzsér Árpád választotta versek fordíthatóságát saját alkotó módszerével, valamint Milan Rúfus költészetének azzal a rétegével, amely hasonlóképpen fordítható, s amely úgyszintén Tőzsér közvetítésében tűnik leginkább hitelesnek (lásd — Milan Rúfus: Válogatott versek. Madách, Bratislava 1973, 109 1.). Olyan költeményekre gondolva, mint a Szlovák löld, ég veled (Slovensko, zbohom), Levétel a keresztről (Snímanie z kríža), Hegyi lakók (Vrchári) s másokra.

A két költő, Lenko és Rúfus ugyanabból a tájból származik, s az alkotásukba átnövő egyezéseket a természetitől a nyelvi-kulturális hagyományokig követhetjük; költészetük etikumára nézve az, amit Albin Bagin Rúfus jellemzésében mond, a másik költőre is ráillik (1978), mind közös gyökérzetükből következőleg, mind azáltal, hogy extrapolálva vagy közvetlenül is lírájuk egyaránt az egyetemessel létesít kapcsolatot. Eközben Lenko idézett három verskötete (s némileg a közvetlen folytatás) nyitottabb, a huszadik század tudományossága (és szakszavai) éppúgy fellelhető benne, mint az egzotikum szürrealizáló kellékei és a klasszikus műveltség. Ezzel szemben Rúfus zártabb, koncentrikusabb, tárgyszerűsége kizáró- lagosabban fordul a föld és az éggel együtt a hazai föld felé. Szerintünk ezekben a költeményekben szólal meg legáthatóbban saját hangján. Tárgyszerűségüket a Pilinszky János lírájára gyakran alkalmazott jelzővel mondhatjuk szikárnak, a már említettekhez csatlakozó olyan költeményeket osztályozva így, mint a Božia muka, Október, Sluhovský plač, Olovrant stb. A két költő lírai erővonalai külön-külön és együtt a szlovák lírában az etnikainak és a modernnek olyan ötvöződését képviselik, mint amilyen a képzőművészetben Miloš Bazovský életműve (a művész rajzait tartalmazó kiadványban Rúfus verseit találjuk „kísérőszövegként" — Bazovský, Miloš; Hľadanie obrazu. S veršami Milana Rúfusa. Tatran, Bratislava 1973, 93 1.).

A „merész metaforának” (Weinrich), valamint a tényszerűnek és tárgyszerűnek ismételt felnyomulása a huszadik század poézisében12 s a fordítás-fordítható- ság ismérvének bekapcsolása a vizsgálatokba szemmelláthatóan a kultúraparadigmáknak, a rendszerek közti kölcsönhatásoknak és ezen belül a tudományosság értékének a kérdéseit érinti. Az összehasonlító irodalomtudomány egyrészt a többi művészet, másrészt a kultúra egésze felé bővíti vizsgálati körét, az utóbbiban az irodalminak nem esztétikai szisztémákkal történő egybevetését szorgalmazva (tá- jolólag lásd: Peleš 1981; tömör áttekintéséből itt esetleg azt emeljük ki, hogy a „beágyazást” ő sem tekinti az egyedi redukálásának, hanem — épp fordítva — az alkotások egyediségének megnyilatkozási esélyét látja benne, i. h. 330). S ismét feltárónak kell mondanunk Gaston Bachelard munkáit, ezekben a természet- tudományok, főképpen a mikrofizika huszadik századi átalakulásának tudomány- történetét és ismeretelméleti következményeit — a módszer és a szubjektum kl- iktathatatlanságát a megfigyelésből, az adottnak mint a teória, a neo- vagy szupraracionális gondolkodásmód intenciója szerint megalkotottnak, képzettnek tételezését, amelyben az ellentmondások nem oldódnak fel — az avantgarde művészetek alkotásmódjával, beleértve a szürrealizmust, hozza megfelelésbe (monográfiát írt Lautréamontról is). A párhuzamot, amelyet a kortársak ismételten észrevettek, mint a tudományokban is meglevő kettősséget, kétféle látást, diszkontinuitást követi, s esztétikai dolgozataival együtt a művészetek és az új irodalom megértéséhez kiváló bevezetést nyújt (hivatkozott művén kívül főképpen A tűz pszichoanalízisében és A tudomány új szellemében — Bachelard [1938], 1949; 1934; a szerző munkásságának jelentőségéről — s épp a művészetekre kiterjesztve — kellőképpen tájékoztat Milan Zigo a fenti művek szlovák fordításában, vö. 1970, főképpen 170—171).