Irodalmi Szemle, 1990

1990/3 - FIGYELŐ - Zeman László: A lírafordítás kérdésköréhez irodalmunkban

(a háború évei), másrészt észrevehetjük, hogy akárcsak a fentiben, egyben a szürrealista képalkotás programjai íródott a versbe, a vízzel mint annak Bretonéknál is gyakori motívumával. S a háttérben Gaston Bachelardnak a természeti elemek „pszichoanalíziséről”, azaz szimbolikus, poétikai értékükről szóló fejtegetései sejlenek fel, aki a vizet minősíti a leginkább költői elemnek (áttűnései és közbülsft léte révén tűz és föld között; a szédület eleme — versünkben lásd az örvénynek és a körhintának a képét —, felold és összemos mint a képzelet és az álom; van nőelvű, életet adó jó víz és rossz férfivíz stb. [ Bachelard 1942, 8—17, 155 és másutt]). A Lenko-vers fordításában mindezek alapján lényegesnek tartjuk, hogy a nyelvi kifejezésben megtartsuk, a víznek „hasonlítását”, „hasonlóságát”, a ha- sonlítottnak a hasonlóval való azonosságát nyomatékosítandó.8

Némileg részletezve a kérdést tételezzük ugyanis, hogy az állandósuló átváltás a rendhagyóra, a sztereotippá váló s ezáltal a feszültséget közömbösítő sorozatos bontás túlontúl csak a módszert exponálja, s alig nyújthat maradandó, megismételhető esztétikai élményt. Az egyeztethetetlennek a halmozása, a szavak társításakor mint egyetlen tertium comparationisra való abbeli hivatkozás, miszerint egyszerűen a nyelv szavairól van szó, hogy azok együtt vannak a szótárban, csökkenti a költői alkotás kreatív-analitikus jellegét. Igaz, Bretonék (s már Lautréamont) az alkotás algoritmizálhatóságában hittek, ami mint a bárki által elsajátítható szürrealista technika a művészetnek meghaladását jelentheti. A poézisban viszont az egyénit és a személyiséget elfedő burjánzáshoz vezet, miáltal az alkotás „nem különbözik". Ez egyik oka is annak, hogy az ortodox s inkább csak irodalomtörténetileg körülhatárolt szürrealista költészet ma nagyrészt a teória szemléltető anyagának tűnik.9

Viktor Krupa osztályozva a metafora két pólusát, s az ebből következő hatásosságának kérdését vetve fel, találóan fogalmazza meg, hogy „A hatékony metafora két szélsőségnek, az abszolút eredetiségnek (amely ekképpen érthetetlen), valamint az információt tekintve és esztétikailag értéktelennek, teljes mértékben konvencionálisnak kényszerű egyeztetése” (1989, 8). Július Lenko költészetében, illetve első két kötetében (mivel, amint jeleztük, csak ezek tartoznak a költő szürrealista fázisába) ilyen vonatkozásban követhetjük a kellő arányítást, a tárgy, a téma több szemszögből történő, de egységbe fogott megjelenítését. Ennek egyik eleme a költőnél már szürrealista verseiben is (V nás a mimo nás [Rajtunk és kívülünk). Štehr, Prešov 1941, 54 1.; Pohorie beznádeje [A reménytelenség hegyei). Tranoscius, Lipt. Sv. Mikuláš 1946, 76 1.) ismételten alkalmazott „reális metafora”. Második kötetében ilyen a „kissé romlott, mint a hús a nyári melegben” (9), „elsőnek nyílnak, mint tél múltával a hóvirág” (14), „száraz ágként kimeredsz az utcára” (14), „elterülök, mint a madár, akit kaviccsal levertek” (16), „kerülgeted őket, mint a gondos pásztor” (17), „mint a kenyérmorzsa hevernek körülöttünk” (18), „úgy állsz, mint a gólya tavasszal a kéményen” ~ „...mint tavaszi gólya a kéményen” (26), „mint a jégcsap koratavasszal, csüngök alá az élet ereszéről” (29), „ott fehérük, mint a kiakasztott fehérnemű” (35), „oltott mész- ként hullsz szét” (47), „kifosztva, mint a csűr a falu alatt” (46), „tartósan termés nélküli fa az ember” (46), „Leültem az írógéphez, és kivertem a lelkemet rajta, mint poros szőnyeget” (72). (Saját fordításunk; a központozás elhagyása az eredetiben a szürrealista szabadvers kelléke).

A nyelvi kötöttség, az idiomatikus jelleg mint a lefordíthatatlan természetesen a szó szintjén sem hiányzik. Ilyen az idézett „hármas képben” a „na vašich holeniach” (szó szerint „lábszáraitokon”) szóalak, annak folytán, hogy tőalakjával és hangtanilag a „hola” (többes szám „hole”) — a magyar Galyatető előtagjával azonos — hegyi legelő megnevezésével asszociálódik. A fordítás, mivel itt nem anatómiai szövegről van szó, akár a „térdeteken” alakra cserélheti.10 Másképpen jelentkezik a fordíthatalanság ott, ahol a költő „egyenes” allúzióval.