Irodalmi Szemle, 1990

1990/3 - FIGYELŐ - Zeman László: A lírafordítás kérdésköréhez irodalmunkban

ténet (Rákos Péter a fordítást az irodalmi érintkezés fő eszközének tekintve, az előbbieket az irodalmi kapcsolatok nem nyilvános formájaként említi — 1978, 1558, 1560). Ami a befogadás fokozatait illeti, az egyes alkotásokról szóló informatív közléstől — talán még az eredeti címét fordításban megadó katalóguscédulát s bibliográfiákat sem hagyva ki — a fordításon mint küszöbértéken és ismertetésén keresztül a befogadás további ismérveinek a számbavételére kell törekednünk. Más szóval: vajon úgy, ahogy az Ady-versek vagy a Nyugat költőinek tolmácsolása V. Beniak, E. B. Lukáč, J. Smrek, Š. Krčméry saját életművének is szerves része,1 s a szlovák lírafordítás rangos vonulatát képezve a szlovák irodalmi tudat elemévé vált — található-e, kialakulóban van-e ezzel fordított irányú párhuzam. A fordítás ténye, amint mondtuk, csak küszöbérték. Például magyar fordításban szinte teljességében megvan Ivan Krasko lírája, mégsem tekinthetjük magyarul elevennek.2 (Amivel kapcsolatban nyilván az időtényező sem hagyható figyelmen kívül. A fordításnak vannak irodalomtörténeti „pillanatai", olyan értelemben, hogy nem mindig lehet újból és az eredetihez szabott poétika szerint fordítani, még akkor sem, ha a két poétitka viszonylag közvetlen korresponden- ciája fennáll; továbbá tudjuk, hogy a fordítás poétitkailag és nyelvében az eredetinél gyorsabban kopik.)

A lírafordítás kérdéskörét taglalva, fejtegetésünk másik premisszája, hogy az irodalmi fejlődésnek vagy az irodalmi alkotásnak tipológiai vizsgálatában szembeállíthatjuk egymással a műalkotásvoltát hangsúlyozó típust azzal, amely nem kíván műalkotásnak látszani, s a „valósághoz igazodik” (a realizmus, naturalizmus eszménye, a megfeleltetések azonban összetettebbek). A lírára vonatkozólag ek- képen véljük találónak Ignotus nevezéktanát: a „verses vers” és a „versetlen vers” jelölést és szembeállítást. Az utóbbit egyebek közt Szenes Erzsi költeményeire alkalmazva, ezeket a „kötetlen ritmus standard példájának” mondja, amely „elvet rendre minden kifejező segítséget, zenét, hangzást, hangsúlyt, szórendet, éppen csak a szónak egyes értelmével dolgozik” (Ignotus 1969, 548, 551, eredetileg 1926). A versetlen vers eszerint feladja azokat az adott nyelvben rögzülő kötöttségeket, amelyek nyomán a lírát mint a lefordíthatatlant definiálják. A fordítás kritériumát is bevonva, szabatosan mutatja ki a típus tulajdonságait Vas István Kavafisz-elemzése: „A legkülönbözőbb nyelvű és minőségű fordításokban olvastam verseit, és mindegyikből ...ugyanazt a költőt lehetett megismerni”; továbbá — „Mit is elemezhetnénk ezeken a malter-szavakon, csikorgó fordulatokon? »A hírek az actiumi csata kimeneteléről igazán váratlanul jöttek« — földhözragadt próza. »Ezt iktatjuk be«, »államvezetés«, »ide mint fent«, »bizonyult«: csúnya szavak, banálisan dagályos jelzőkkel dúsított csúnya mondatok — versekben aligha találkozunk ilyenekkel” (Vas 1970, 15, 17). A nyelvi formára vonatkozókat csakúgy, mint azt, hogy a költő legtöbb versében történetet mond el, és az anekdota a legjellemzőbb műfaja (uo.), összegezhetjük úgy is, hogy lírájában kifejezett az epikai összetevő. A versetlen vers mindezek szerint prózaként fordítható szövegtípust képvisel, olyat, amelyet a lírafordítás francia módszere nem másít meg. Amikor tehát Pilinszky költészetének francia, de még kifejezettebben cseh fordítása verseinek nagyjából a Szálkáktól számítható második hullámát helyezi a válogatás tengelyébe, ebben a versetlen vers fordíthatóságának és modernségének megnyilatkozását kell látnunk (János Pilinszky: Poémes choisis. Gallimard, Paris 1982, 152 1.; Vsazování démantü [Šest portrétü maďarských lyriku poválečné generace; vybral a uspoŕádal Milan Navrátil], Mladá fronta, Praha 1984, 114— 165). A versetlen versnél ekképpen sajátos fordításminőségről beszélhetünk: a líraí közlemény számottevő veszteség nélkül tevődik át a másik nyelvbe, nyelvipoétikai szinten legalábbis közelítőleg nincs fordításjellege, s fordíthatósága a verstípus ismérve.

Ha a szlovák lírának magyar tolmácsolásában, vagy mondjuk, hogy a csehszlo