Irodalmi Szemle, 1990

1990/3 - FIGYELŐ - Jaroslava Pašiaková: Utópia és valóság Karél Čapek és Karinthy Frigyes életművében

Végezetül kísérletet tennék a két író filozófiájában és életművében fellelhető hasonló, illetve azonos vonások összefoglalására: mindketten szerették az életet, melynek tartalmát a szabadságban látták. Erős érzelmekkel, kíváncsisággal és fantáziával megáldott racionális emberek voltak. Egyforma örömmel fedezték fel az élet kis és nagy dolgait. Túlérzékenységük komoly társadalmi konfliktusokba vezette őfcst. Veszélyérzetük, katasztrófáktól való félelmük lényeges összetevője volt művészetüknek. A háború, a béke, az ideológiai harc problémáit nemcsak felvetni akarták, hanem megoldani is. így jöttek létre még formailag is hasonló apokrifjeik, novelláik, amelyeknek mindig erkölcsi küldetést is tulajdoníthatunk, de amelyeknek humoruk is van, s ez eltompítja az emberek közti kiélezett konfliktusokat és ellentéteket.

Mindketten hittek abban, hogy a világot mindenki a maga individuális tevékenységével teheti jobbá, nem bíztak a kollektív programokban, még a békeprogramokban sem.

Mindketten figyelemreméltó utópisztikus-fantasztikus, egyszersmind nagyon reális világot teremtettek. A harmincas években, a fasizmus németországi hatalomra jutása után mindkettőjükre óriási hatással volt Thomas Mann erkölcsi példája. Mindketten vitába szálltak korukkal.

Karéi Čapek a Fehér kórban a „riasztó veszély” ellen emelte fel hangját. A dráma tragikus végkifejlete nemcsak intés volt, hanem felhívás is. Čapek tudatosította, hogy sohasem lesz olyan haladás, amely nem az emberi szabadságból és az erkölcsi együttműködésből sarjad. Ezért tulajdonított óriási fontosságot az értelmiség szerepének és küldetésének. A hitleri fordulat után egy évvel már azt írta, hogy „itt nem kisebb dolog történt, mint az írástudók mérhetetlen árulása, s ez iszonyatos képet mutat arról, mire képes az értelmiség”.

Jegyzetek

1 Čapek, Karéi: Bílá nemoc (Fehér kór)

2 Kudélka, Viktor: Boje o Karla Čapka (Harcok Karéi Čapekért) Academia Praha. 1987. 108. 1.

3 Čapek, Karel: Duch poznání a duch ovládání (A megismerés szelleme és a hatalom szelleme). In: Spisy (írásművek) III. Praha. 1986. 711. 1.

4 Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba. Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1972. 55. 1.

5 Čapek, Karéi: Kritika slov (A szavak kritikájából). In: Poznámky o tvorbé (Az irodalom margójára). Bratislava. 1982.

6 Karinthy Frigyes: „Én”, Címszó az Enciklopédiához. In: Címszavak a Nagy Enciklopédiához. Bp. 1980. 181. 1.

7 Karinthy Frigyes: Szerénytelen magánvélemény ... In: Címszavak a Nagy Enciklopédiához. Bp. 1980. 225. 1.

8 Karinthy Frigyes: Legenda az ezerarcú lélekről. In. A delejes hálál. Bp. 1969. 126. 1.

9 uo. 146. 1.

10 uo. 146. 1.

11 Karinthy Frigyes: Szavak pergőtüzében. Madách Bratislava. 1984. 770. 1.

12 Čapek, Karel: Bílá nemoc (Fehér kór)

13 Kudélka, Viktor: i. m. 118. 1.

14 Čapek, Karéi: Smrt (Halál).

16 Čapek, Karéi: O doktorech, profesorech a universitách (A dotorokről, profesz- szorokról és az egyetemekről) In: Divadelníkem proti své vűli, Praha 1968. 326—329. 1.

17 uo.

18 Kudélka, Viktor: I. m. 114. 1.

Varga Erzsébet fordítása