Irodalmi Szemle, 1990

1990/3 - Szászi Zoltán: Mit csinálsz?! (kispróza)

most is csodálom. Nem volt sok, tán fél tucat éppen az orra körül. Fitos kis orra volt. Örökkön-örökké szép marad nekem. Madárka lesz sikertelen napjaim közt. Gyönyörű madár, kecses kismadár. Róla álmodni is szoktam. Két félemelet között, ha a lift éppen megakad velem. Dideregnek a neonok. Kifagyott a szerelem a szívekből.

Ma. Ma jó napom van. Ébren is az én nagyon nagy szerelmemről tudtam álmodni. Huszonkettő-nulla-hét, huszonkettő-nulla-hét, becses kis telefonszám. Hét évet adnék az életemből. De nem szeret. Máshoz tartozik. Ezt adta be. Nekem! Én is tartozom egy csomó haveromnak, méghozzá rengeteg pénzzel.

Halihó! Megváltozik az életritmusom. A dobgép mikroprocesszora átállt szofverről hardverre. Csak úgy csépeli az agyam helyét belülről. Ez a jó! Halihó . ..

Eladás. Ebben a bazárban van minden, előfordul. Természetes. Van generáció, mutáció, pankráció, depresszió, dió, mogyoró.

Emlék. A motoros ki komp indul éppen. A kicsi folyó beleszakad a nagy folyamba. A nővéred ránk nyitotta a nagymamád garzonlakásának ajtaját, a kilencediken. Fekete bikinidben feküdtél már. Más meg csak úgy meghódított téged. Nekem nem sikerülhetett, pedig sejtettem már ágyékod. Valami mindig nem sikerül.

Próbálkozások. Az irányváltoztatás láthatóan lehetetlen. Elírok mindent. Aszexuálissá tett a magányom. Rettenetesen nyom. Tangót táncolok az árnyékommal vasárnap hajnalban a Petőfi Rádió reggeli zenés műsorára. Ne nevess ki! Hallod, most kin röhögsz? Ml???

Állapotok. Nincs kegyetlenebb állapot az alkotás állapotánál. A kategóriák megtisztulnak az ész fényében. A nők nem figyelnek rám ilyenkor. Inkább elmennek egy bunkóssal. Ez a jó, így a jó, nagyon jó. Békét és boldogságot hirdess, teremts ötszáz láda kenyeret, így legalább a kenyérgyári munkáslányok nem mennek el melletted érdektelenül. Ha ez megvan, teremts ötszáz láda halat, a konzervipar majd felfigyel rád. Lejárt az időd, lejárt a szavatosságod. Minden lejárt. Kit érdekel vajon, milyen hülyeségeket mondtál? Borzalom, milyen hülye tud lenni ez a test ezzel a szellemmel társulva. GMK-ban tesznek tönkre téged. Kiélezik a helyzeteidet, mikor mindig pengéken táncolsz egyébként is. Nincsen csak egyetlen lehetőséged: valamit csinálni a semmiből. Csakhogy eleve meg vagy fosztva a teremtés lehetőségétől, mivel magad is teremtmény vagy.

Itt a vége. Világos. Abba kell hagyni.

Folytatás a vége után. Úsznak a flamingók a szélben, túl kék a poszter a falon, túl barna a bútor, túl túl minden. Minden ellenem fenekedik. Mikor lesz mód szabadulni? Vigyázat! Itt-ott repülő ufók, cigivel kínálnak. Mennem kell a gyorsvonatot várni. Lámpalázam van az utazástól. Felhúzom piros sapkámat, három bojtján három földgömb csörömpöl, hófehér vagyok mindenhez. Enyém az utolsó indítási parancs. A vég vége. Gyerünk, gyerünk. Várnak. Hetedike van. Messze vagyok mindentől, mint a nyálas égbe úszó hegyek árnyéka. Leplezem meglepettségemet. Madarat akarok fogni. Dobgéppel az agyamban. Megtisztított kategóriákkal. Fekete bikiniden, örök Éva, megcsillan majd a madár vére. Rád csorgatom. A madár én vagyok.