Irodalmi Szemle, 1990

1990/3 - Kőszegi F. László: Mikor a sáska megkövéredik (elbeszélés)

hogy ténylegesen már most is megváltozhatatlan: visszaemlékeznek számtalan lényegtelen dologra, egy-egy munkatárssal folytatott civakodásra, egy elveszett kerékpárpumpa utáni hajszára, egy hetven év előtti szeles reggelen kavargó porfellegre: a fontos dolgok azonban már mind kiestek az emlékezetükből. Olyanok, mint a hangya, amely kis dolgokat meglát, de nagyokat nem.” De, gondolta'm, a szerelem csak olyan lehet, amely bármely kor emberével mérhető.

„A mosogatás abbamaradt. Csoszogást lehetett hallani, ahogyan a szemétláda a vécére ment. A női vécé ajtajának nyikorgását nagyon is jól ismerte. A szemétláda oda járt kettyintés után öblíteni. Legelején a kagylóból öblített, de most van meleg víz. Nagy sokára meghallotta a víz súgását; a szemétláda most több időt tölt a mosdónál. Sidrák szerelte fel a csapokat a múlt héten. A bojler melegvizes csapja rossz volt, megjavította. Mosakszik. Tudja ez is, mi a dolga.

Nem érzett gerjedelmet, de ahogy az asszony mosakodott az általa megjavított csapnál, mintha érzett volna valamit a régi focista vagány- ságából. Most ő a gazda. Az úr. Az asszony befejezte a tisztálkodást, de az ajtó újbóli nyikorgása végleg megtörte a varázst. Hallgatta a csoszo- gását, ahogy a raktár felé jött. Nem is kellett hívnia. Jött magától.

Kopogtatott. Kint a barakk előtt csend volt, sem kocsik, sem emberek. A poros fákon verebek csiviteltek eszeveszetten. Ilyenkor semmi sem zavarja őket. Nyugalom van, unalom, a nagy semmi. Sidrák rádöbbent, hogy ebben az utolsó évben nem is kellett neki senki. A francba az egésszel. Ha vizelni ment, érezte, hogy lustábban megy, mint régen. Fölényesen arra gondolt, hogy valamikor a plafonig vitt, sörözés után. Most közömbös. Vannak fontosabb dolgok. Azért a tavalyi jöhetne.

Ezt akár be se engedje. Hamarjában átgondolta, mibe kerülne a szakítás, összemondhatná valamelyik sofőrrel. Igaz is, az új kölyök sokat sürög a kantinban. Már ivott hitelben is. Talán... De nem. Nem lehet. Sok a befektetés. Még azt hihetné valaki, hogy nem engedheti meg magának. És mi lenne az ebédekkel? Hozna is, vinne is a dolog? Jól jönnek az ebédek, a szemétláda intézi. Ö osztja, nem kell venni. A meleg étel. De jól jön az az egy-két korty is, ha hideg van. Reggel. Bár ebből nem bőkezű, mert ez az ő pénze. De gyűlések után is marad. Ezen osztoznak. Az is jól jön, hogy mi újság. Ez jön talán a legjobban, mert így nemcsak azt tudja Sidrák, ami az építkezésen történik, hanem ismerheti a fehérházi híreket is. A szemétláda kisegíteni jár az üzemi bulikra. Csaknem hetenként. Kell az ilyen szövetséges, egy csendes társ, akibe így-ügy, valamennyire megbízhat az ember. Megbeszélheti vele a dolgot. Csúnya a világ az olyan számára, akinek senkije sincs a munkahelyén. Hamar az aljára kerülhet.

Az asszony még egyszer kopogott. Nem volt türelmetlen. Sokszor megtörtént, hogy Sidrák szunyókált a két műszak között. Már-már indult volna, hogy hagyja a férfit pihenni.

Sidrák befejezte a hiábavaló elmélkedést, úgysem vezet semmire. Fölkelt a vaságyról, és ráérősen kinyitotta az ajtót. A kulcs a zárban keresztben állt, nehogy kívülről be lehessen nyomni. Ahogy az asszony bejött, Sidrák megint keresztbe helyezte a kulcsot, és meggyőződött róla, tart-e. köpeny kevés néznivalót takar.