Irodalmi Szemle, 1990

1990/3 - Kőszegi F. László: Mikor a sáska megkövéredik (elbeszélés)

ráknak a tél beállta előtt. Vacak bor. Meglátjuk, mondta akkor, de most eldőlt a dolog. Nincs meleg kesztyű.

A kinti zűrzavar lassan csendesedett. Tisztán hallhatóvá vált a munkásjárat bántó, éles hangja. A sofőr, szintén egyik lekötelezettje, valószínűleg akar valamit. Hajszolja, kínozza a rozoga járgányt a kaptatón. Siet. Korábban érkezik, ki tudja, mit akarhat. Semmit sem akarhat, hóvégi zárás van, ez nem a seftek ideje. És itt van a szemétláda, aki a barakk.túlsó végén heherészik a sofőrökkel. Nyilvánosan töltögeti a dugi szeszt. Ez is itt van a nyakán. Több hangot is felismer, sokan lehetnek. Igaz, névnapot ünnepelnek. Kiét is? Sorra vette a neveket. Nincs ott komoly név. Nem érdemes kimenni. Megvárja, amíg befejezik, elmennek, akkor szólítja.

Elgondolta, milyen gyér is az öröm, amit a szemétláda nyújt neki. Az igen, a tavalyi kantinos lány. A brigádos. Annak olyanok voltak ... Sidrák sosem került vele közelebbi kapcsolatba, legfeljebb a koszos kezenyomát hagyhatta a köténykéjén. A lányt az egyik gépmester kezelgette. Nagy úr. Nagy urak a gépmesterek, mert övék az üzemanyag. Sidráknak parancsolhatnak, a sofőröknek parancsolhatnak. Még az építésvezetőnek is ők parancsolnak, mert tudják, mikor, hová kell a gép. Egy gépmester nyugodtan kezelheti a nagy mellű kantinoslányokat, mert az üzemanyagot ő számolja el. Az üzemanyag mindenkinek készpénz. Aranyat ér. Fura is az élet, tavaly az egyik gépmestert éppen azért penderítették ki, mert hülye volt és semmit sem akart tudni a seftekről. A góré tette ki. Ment is, gyorsan, mint a sovány malac. Sidrák elvigyorodott.

Sovány a szemétláda is. Persze ezt ilyenkor jobban látni, amikor a sofőrökkel nyerít. Mit néznek a sovány seggén? A marha nagy sofőrök. Legtöbbjük száz-százhúsz kilós. Ügy sem verhetnek be neki, mert nincs hol és nincs mikor. A szeszt meg a góré úgyis elnézi, csak azt kell néha-néha elmondani, melyikük szivornyázik gyakrabban. Sidrák akármikor megteheti, mert a két műszak közt van egy-két órácskája. Vagy a második műszak kezdetén, amikor üres a barakk, és a szemétláda unatkozik. Azután meg cipeli haza az ágyneműt, a törülközőket. A rengeteg mosóport. Szappant. Tiszta ráfizetés Sidráknak. Bőráru a férjének. Vadonatúj rezsó. Bánkódott is miatta.”

Arra gondoltam, hogy én akkor Ferlingettit.és Eliotot szavaltam a szeretőmnek. A lány a szeretkezés szüneteiben lehunyt szemmel nyúlt el mellettem, és kipirult, félig mosolygós arccal hallgatta a hangomat. Egyáltalán nem biztos, hogy a szavakra koncentrált, de egy-egy hosszabb rész után kezét a számra tette. Hallgassak el. Kívülről behallatszott az építkezés szünet nélküli duruzsolása. És amikor már szakítás előtt álltunk, a lány egész részeket idézett a versekből, még olyanokból is, amelyeket sosem hallhatott tőlem. Lelkiismeret-furdalásom volt a munkahelyémen való szeretkezések miatt, ugyanakkor tudtam, hogy igazán szerettem a lányt. Ha az ember szerelmes, se lát, se hall. El kellett ismernem, hogy a mosópor és Ferlingetti alapvetően különböző cikkek. De egy kis cinizmussal egybevethetők lehetnek az adott körülmények közt.

,,Sidrák a mesternek is adni kényszerült. Sokat. Persze ez más dolog volt. Akinek aláírási joga van, minden részesedésre jogosult. Nem az alá