Irodalmi Szemle, 1990

1990/3 - Megkésett olvasónapló a Nomád naplóról

rülnéz s látja életünk kisszerűségét, s tisztában van vele, hogy modernnek lenni „ganajos udvaron" mennyire abszurd dolog. Mégis modern akar lenni. Mert számára „a modernség a szabadság bizonyos változatát jelenti”.

Petőfi indítja a költészetbe s a népdalnak Petőfi által fölfedezett ún. újtipusú rétege. Olyan messze ugrik az indítástól, amennyire csak lehet: a szürrealizmus és a népdal szürrealista rétege felé.

S végső soron ez az álandó másságba vágyás különbözteti meg a népiektől. Ő úgy népi, hogy nem akar beleragadni a népiség társadalmi-ahyagi adottságaiba. Népi, mert származásánál fogva nem lehet más, de a lehető legmesszebb akar futni ettől az adottságtól. Ö a népiségében azt a mélyréteget keresi-kutatja, amely a valóság fölé, a szabadság régióiba emeli, amely nyilvánvalóan nem a valóság szorításában születik, hanem a költészet, a belső valóság, az ember határtalan, reneszánsz vágyai, természetes szabadságszeretete és természetszeretete jegyében.

Ezért magyarázza Csoóri „szürrealizmusát” Bata Imre rosszul, még ha állításában van is igazság: „Akármilyen szürreális jegyet fedez föl Csoóri a népdal fordulatosságában, az mindig tapasztalatot őriz, s ha logikáját keresi, azt a prehisztorikus világ lenyomataként értse, értelmezze!" A népdal „fordulatossága” a mai befogadó számára már nem azt a logikát” hordja, amelyet a születése idején hordott, a „szürreális jegy” ma már nem a „prehisztorikus világ” jelentését, hanem a szabadság logikáját sugallja.

Kár viszont, hogy ennek a szabadságnak és az „ősi-modern” világérzésnek az összefüggéseivel Csoóri nem foglalkozik részletesebben. Mert a sok igazi probléma között ez a legigazibb!

Az esszé záró részében amerikai útjáról töpreng a költő. Elmondja, hogyan érintette meg a Manhattan felhőkarcolóinak a látványában az ősi, a prehisztorikus: „Egyik nap a világ leggazdagabb földrajzi, őslénytani és néprajzi múzeumát néztem meg a Central Parkban.... S véletlenül úgy adódott, hogy látószögembe egyszerre kerültek be a Manhattan felhőkarcolói és a teremben lévő óceániai faragott totemoszlopok ... Kinyilatkoztatásszerűen megéreztem, hogy az ablakon túl látható manhattani felhőkarcolók közé nem illett volna oda semmilyen lovasszobor, görög minták alapján készült köztéri szobor, donatellói remeklés, de azok az égre törő totemoszlopok igenis beillettek. A legősibb és a legújabb az ember ízlésvilágának a megsértése nélkül, szemem láttára szerelmes szövetségre lépett.”

Csoóri az alkotás szempontjából nem kommentálja ezt a revelációt, csak a népdalt, a népművészetet kívánja rehabilitálni, a modern kor csodáihoz avatni, de az írás egyéb utalásaiból, s főleg a Bartók-modell lényegéből egyértelműen kiderül, hogy a népművészetet az alkotók számára is irányadónak tartja. A kizárólagosságtól persze óvakodik, tisztában van vele, hogy más esztétikai modellek is léteznek, a magyar alkotók számára